Mióta kutyám van, hipochonder lettem. No nem ám magammal kapcsolatban, hanem természetesen a kutyáimmal. Ha másképp lépnek, másképp veszik a levegőt, másképp tartják a fejüket, vagy csak másképp pislognak, én már rögtön rohannék velük dokihoz.
Hál' istennek van családom, akik még időben leállítanak, ha túlzásba viszem az aggodalmaskodást. De néha bizony nem baj, hogy ennyire érzékenyen reagálok a legkisebb változásra is. Darwin legutóbbi eseténél is óriási szerencse (vagy tudat alatti hatodik érzék), hogy nem vártunk délutánig a dokival, hiszen addigra akár ki is száradhatott volna.
Tegnap este ismét Darwinom hozta rám a frászt. Ez lassan már kezd szokásává válni...hát igazán leszokhatna róla! Mert tudom ugyan, hogy sokkal fiatalabbnak nézek ki a koromnál, de egy-egy ilyen akciónál úgy érzem éveket öregszem percek alatt, és lassan kezdem beérni a valódi koromat. Itt és most jelzem, köszönöm szépen,. nem szeretném! :P
Visszatérve Darwinra és a frászra... tegnap este vacsi közben elkezdett köhögni. Ez még nem furcsa, hiszen még mindig nagyon habzsolva eszik, éppen ezért kapja vízzel leöntve a kaját. Sajnos még így is elég gyakran előfordul, hogy félrecsúszik egy-egy szem. Ilyenkor köhint kettőt és minden oké, falja tovább a kaját.
Csakhogy most nem hagyta abba kettő után, sőt, három után se. Gondoltam megnézem, nem akadt-e a torkán, ki tudom-e szedni neki kézzel, vagy esetleg attól, hogy lenyúlok a torkán, felköhögi. Benyúltam a szájába, és itt hálát adok az égnek, hogy olyan kutyám van, akinek evés közben könyékig turkálhatok a szájában, egy szót se szól miatta, és amikor kihúztam a kezem, véres volt. Pánik bekapcsolva, kutya továbbra is köhög, láthatóan nincs jól, ráadásul vér jön a torkából... én itt csak egyre tudtam gondolni...istenem, add, hogy ne fulladjon meg a kutyám a kezeim között a konyha padlóján!
Apu már hívta is a dokit, hogy várjon meg minket a rendelőben, indulunk. Én addig gyorsan cipőt húztam, azonnal kocsiba, indulás a dokihoz. Az egyébként negyed órás utat mintegy öt perc alatt sikerült abszolválnom, miközben ha a kutya köhögött azon aggódtam, ha nem köhögött, akkor azért.
Közben folyamatosan beszéltem: 'Semmi baj, Darwinka, mindjárt ott vagyunk. Nincsen baj, mindjárt ott leszünk'. Hogy a kutya vagy inkább saját magam megnyugtatására mantráztam ezt, azt magam se tudom.
Mindenesetre amint odaértünk, Apu kiugrott Darwinnal, be a rendelőbe, amíg én kerestem parkolót és bezártam a kocsit. Ekkor esett le, hogy se kabátot nem hoztam, se lakáskulcsot, de még egy nyakörvet vagy pórázt se a kutyára. Szerencsére mindig van egy tartalék retriever póráz a kocsiban, ha kell, így kivettem azt, és bevittem. Na nem mintha annyira kellett volna.
Mire beértem a rendelőbe, doki már vizsgálta a kutyát, aki láss csodát, abban a pillanatban, hogy a rendelő ajtaján beléptek, egyetlen egyet se köhintett. Doki több, mint 20 percig vizsgálta, végignyomogatta a gégéjét, torkát, gyomrát, hátha felköhögi, ami megakadt. De azon kívül, hogy minimális vért köhögött fel egyszer, semmi.
Végül arra jutottunk, hogy valószínűleg már kijött, ami megakadt, és visszanyelte.Abban maradtunk, hogy figyeljük, kap este még rizst, hogy ha valami lenne a gyomrában, az könnyebben kijöjjön másnap reggel. Kedve is jó volt, így megkönnyebbülten hazaautóztunk, huh, ezt a kalandot is sikeresen megúsztuk.
Most is csak én öregedtem pár esztendőt.. de ha minden ilyen rázós kalandot ennyivel megúszunk, egye fene, azt se bánom, ha fehér hajú vénasszony leszek.
2012. március 12., hétfő
2012. március 6., kedd
Sétálunk, sétálunk...
...egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!
Néhány kép még tavalyról, november utolsó napjaiból, amikor a Rómain sétáltunk (Zóra még úszott is egy pár hosszt, dacára az alig néhány fokos levegőnek és víznek) munka előtt.
És pár fekete-fehér ezév januárjából, néhány nappal a nagy 'hózás' előtt, kora reggel a mezőnkről. :)
Néhány kép még tavalyról, november utolsó napjaiból, amikor a Rómain sétáltunk (Zóra még úszott is egy pár hosszt, dacára az alig néhány fokos levegőnek és víznek) munka előtt.
 |
| tipikus Zóra... :P |
 |
| a golden, aki dombra ment föl, és hegyről jött le :D |
És pár fekete-fehér ezév januárjából, néhány nappal a nagy 'hózás' előtt, kora reggel a mezőnkről. :)
Zórám ♥
Darcusom ♥
2012. március 5., hétfő
***Darwin update***
Miután Darwin oldala közvetlen a hozzám kerülése után készült el, épp itt volt az ideje, hogy frissítsem.
Hiszen már több, mint 1 éve családtag, és ezalatt az egy év alatt óriásit fordult vele a világ!
Hiszen már több, mint 1 éve családtag, és ezalatt az egy év alatt óriásit fordult vele a világ!
2012. február 14., kedd
Szemesnek áll a világ
Igazából ezt a bejegyzést időrendben még két másiknak meg kéne előznie, az egyik egy kora reggeli sétáról, képekkel megspékelve, a másik meg a kaotikus hóhelyzetről, mivel ebből mi se maradhatunk ki (itt nincsenek képek, mivel lusta vagyok fényképezőt vinni magammal a sétára).
Ezek a posztok több okból is meghiúsultak illetve csak később kerülnek pótlásra.
1. az otthoni gépem egy időre beadta a kulcsot, így nem tudtam leszedni a sétás képeket az sd kártyáról. Persze leszedhettem volna a munkahelyi gépemen is, de a képszerkesztő program akkor is az otthoni masinán van, szóval nem jutottam előre.
2. hasonló okokból kifolyólag a havas-sós poszt is elmaradt...lusta vagyok, no.
De most igazán büszkék lehettek rám, vagy csak én magamra, hogy ez a poszt még viszonylag friss és uptodate eseményeket tartalmaz. Igaz, a képes illusztráció elmarad, de szerintem a kutyáim csipás szeméről kevesen szeretnétek képet látni. Aki igen, az pfujjj...keressen rá gugliban!
Szóval az van, hogy ebek kicsit betegek. Semmi vészes, csak a szokásos szemproblémával állunk szemben... ohhh, bakker, de szellemes vagyok... :)))))
Zórának időnként kiújul egy szembetegsége, amit mi családilag csak trutyinak hívunk, tekintve, hogy ilyenkor gusztustalan zöld trutyi termelődik szegénykém szeménél - mindenkitől bocsi, aki éppen evett ^_^.
Hivatalosan ez a harmadik szemhéja gyulladásának a jele. Igen, a kutyáknak van harmadik szemhéja, és nem, én sem tudtam, amíg a doki nem szembesített vele. Nem kell ám megijedni, ugyan elég csúnyán tud kinézni, van rá csodakenőcsünk, amitől általában egy-két nap alatt elmúlik.
Az elmúlt években nagyon ritkán jött ki Zóránál ez a gyulladás, de az elmúlt hónapban kétszer is :/. Így vasárnap este vacsi után leültettem szépen, és jött a szemkenőcsözés. Zóra tündérbogár, csendes belenyugvással hagyja, hogy elvégezzem az elvégezendőt.
Darwin persze ott tobzódott körülöttünk, hogy 'énisénisénis, miazmiazmiaz, ehetőőő???' Szegénykém kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy a kenőcs nem ehető, és ő nem kap belőle, tekintve, hogy az ég egy adta világon semmi baja nincsen a szemének.
Persze, hogy tegnap reggelre az ő szeme is csodásan zöld trutyiban pompázott!! Pedig elvileg ez nem fertőző, szóval akkor ezt vagy csak azért csinálta, hogy ő ne maradjon ki semmiből, vagy mert olyan qrva szolidáris a tesójával.... :))
Mindenesetre este ő is beállt a sorba a szemkenőcsözéshez, de annyira már nem volt lelkes, és minden módszert bevetett, hogy ne tudjam bekenni a szemét. Pasik.... :)))
Ezek a posztok több okból is meghiúsultak illetve csak később kerülnek pótlásra.
1. az otthoni gépem egy időre beadta a kulcsot, így nem tudtam leszedni a sétás képeket az sd kártyáról. Persze leszedhettem volna a munkahelyi gépemen is, de a képszerkesztő program akkor is az otthoni masinán van, szóval nem jutottam előre.
2. hasonló okokból kifolyólag a havas-sós poszt is elmaradt...lusta vagyok, no.
De most igazán büszkék lehettek rám, vagy csak én magamra, hogy ez a poszt még viszonylag friss és uptodate eseményeket tartalmaz. Igaz, a képes illusztráció elmarad, de szerintem a kutyáim csipás szeméről kevesen szeretnétek képet látni. Aki igen, az pfujjj...keressen rá gugliban!
Szóval az van, hogy ebek kicsit betegek. Semmi vészes, csak a szokásos szemproblémával állunk szemben... ohhh, bakker, de szellemes vagyok... :)))))
Zórának időnként kiújul egy szembetegsége, amit mi családilag csak trutyinak hívunk, tekintve, hogy ilyenkor gusztustalan zöld trutyi termelődik szegénykém szeménél - mindenkitől bocsi, aki éppen evett ^_^.
Hivatalosan ez a harmadik szemhéja gyulladásának a jele. Igen, a kutyáknak van harmadik szemhéja, és nem, én sem tudtam, amíg a doki nem szembesített vele. Nem kell ám megijedni, ugyan elég csúnyán tud kinézni, van rá csodakenőcsünk, amitől általában egy-két nap alatt elmúlik.
Az elmúlt években nagyon ritkán jött ki Zóránál ez a gyulladás, de az elmúlt hónapban kétszer is :/. Így vasárnap este vacsi után leültettem szépen, és jött a szemkenőcsözés. Zóra tündérbogár, csendes belenyugvással hagyja, hogy elvégezzem az elvégezendőt.
Darwin persze ott tobzódott körülöttünk, hogy 'énisénisénis, miazmiazmiaz, ehetőőő???' Szegénykém kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy a kenőcs nem ehető, és ő nem kap belőle, tekintve, hogy az ég egy adta világon semmi baja nincsen a szemének.
Persze, hogy tegnap reggelre az ő szeme is csodásan zöld trutyiban pompázott!! Pedig elvileg ez nem fertőző, szóval akkor ezt vagy csak azért csinálta, hogy ő ne maradjon ki semmiből, vagy mert olyan qrva szolidáris a tesójával.... :))
Mindenesetre este ő is beállt a sorba a szemkenőcsözéshez, de annyira már nem volt lelkes, és minden módszert bevetett, hogy ne tudjam bekenni a szemét. Pasik.... :)))
2012. február 3., péntek
Ez lett nekünk avagy ' Zóra b@szki, ne vontasd már a szerencsétlen tesódat, hallod?? '
Tegnap végre meghozta a postás a várva várt csomagot....megjöttek az új nyakörvek és pórázak!!!
Csillivilli hímzett nyakörvek, biztonsági csattal és kockás béléssel, és hozzá illő sima és dupla póráz.
Este be is avattuk az új szettet, szőkék már ebben parádéztak a parkban! Jobban mondva parádéztak volna, ha nem lett volna sötét, és ha rajtunk kívül akár egy árva lélek is lézengett volna arra bármilyen szándékkal is.
Csillivilli hímzett nyakörvek, biztonsági csattal és kockás béléssel, és hozzá illő sima és dupla póráz.
Este be is avattuk az új szettet, szőkék már ebben parádéztak a parkban! Jobban mondva parádéztak volna, ha nem lett volna sötét, és ha rajtunk kívül akár egy árva lélek is lézengett volna arra bármilyen szándékkal is.
Így jobb híján én gyönyörködtem az új nyakbavalókban és a pihe-puha fogantyújú pórázban. Persze ezt is csak akkor, amikor a két jómadár a közelemben egerészett, és nem akadt valami halaszthatatlan szaglásznivalójuk a százméterrel odább lévő bokor legalján.
 |
| ez itten az új szettünk :) |
Apropó, dupla póráz! Ennek kapcsán Zórám szótára újabb gyönyörű parancsszavakkal bővült...nevezetesen a 'Zóra, ne húzd a Darwint!', illetve ennek a kevésbé konszolidált verziója, a 'Zóra b@szki, ne vontasd már a szerencsétlen tesódat, hallod??'
Tudniillik, Darwinomnak nem éppen erőssége a pórázon közlekedés. Valamiféle módosult pavlolvi reflex működik Darwinom agyában, csak nálunk a csengő a póráz és a rükverc a nyáladzás! :D
Magyarán abban a szent minutumban, hogy megérzi a nyakán a pórázt, hátramenetbe kapcsol és olyan sebességet vesz föl, hogy a nyugdíjas csiga rükvercben kiköpött Ayrton Sennának tűnik mellette! Ha mindemellett akár egy icipicit is meghúzom a pórázt, őurasága olyan satuféket nyom, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy szerelek rá egy ABS-t!
Magyarán abban a szent minutumban, hogy megérzi a nyakán a pórázt, hátramenetbe kapcsol és olyan sebességet vesz föl, hogy a nyugdíjas csiga rükvercben kiköpött Ayrton Sennának tűnik mellette! Ha mindemellett akár egy icipicit is meghúzom a pórázt, őurasága olyan satuféket nyom, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy szerelek rá egy ABS-t!
Zórám meg persze menne, mint a gőzmozdony, csak hát, van egy 28,5 kilós farsúly a hátsó traktusban, ami visszatartja. Ezek után el lehet képzelni, milyen nagyszerű látványosság lehettünk tegnap este! Kár, hogy az összes szemtanúnk csupán egy csöves bácsika volt, aki nem tudta eldönteni, hogy csak az enyhén emelkedett alkoholszintje miatt lát egy pórázt, de két kutyát, vagy valami csalafintság van a dologban. :D
A nyakörvekért és pórázakért nagy köszönet Orvos Anitának!
Ha Ti is szeretnétek ilyet vagy hasonlót, akkor keressétek Ani Facebook oldalát vagy a ColorFunDogs honlapját!
2012. január 24., kedd
Apport... kicsit másképpen
A retrieverekről köztudott, hogy nagyon apportos kutyák. Szeretnek mindent vinni-hozni, legyen az labda, bot, plüssállat, dummy vagy egy döglött fácán.
Ez alól Zórám se kivétel. Apportozik mindent...azt is, amit nem kéne. Szerepel a listáján labda, plüssállat, dummy, fácán, kacsa, vizespalack, papucs, mosott zokni, mobiltelefon... igen, igen, mobiltelefon. És nem, nem lett semmi baja. Mármint a telefonnak. Meg a kutyának se. :) Egy szó, mint száz...retriever a lelkem. ♥
Zóra és a hagyományos apport...:
...és minden más is, ami belefér! :D
Bezzeg Darwin! Na ő nem mondható tipikus goldennek. Vagyis sok tekintetben nagyon golden, sőt, de az apport készség pont nem tartozik ezek közé. Sacinál még elfoglalta magát a labdával, de mióta nálunk van, már magasról tesz rá. Ha eldobom neki a labdát, nagy bamba szemekkel néz rám, hogy 'hülye vagy??!! ha kell, minek dobálod el?? azt hiszed, majd én visszahozom?? na azt felejtsd el!! nincs inkább valami kajád? :D
Jól van, gondoltam majd csak megjön a kedve hozzá. Egy ideig próbálkoztam vele, hogy mindenféle játékokat dugdosok a szájába, de nemes egyszerűséggel kiköpte majd lesújtó pillantásokat kíséretében odébb feküdt.
Aztán egyik nap, amikor épp a nappaliban hevereésztem a kanapén céltalanul pörgetve a csatornákat a tévén, besétál Darcusom a szájában nem csalás, nem ámítás....dobpergés....EGY KÖTELES JÁTÉKKALl!!!!
Bezony ám!! Persze Zóra amint meglátta nála a játékot, amit isten tudja honnan szedett elő, neki azonnal az kellett! Igaz, hogy évek óta nem játszott vele, de most azonnal és mindenképpen neki kellett!!
Amint megindult Darwin felé, Darcusom kiköpte a játékot, amire Zóra vércsként csapott le.
Én meg persze agyon dicsérgettem Darwint, hogy mennyire okosügyestündérbogárvirágszálnagykutyámvannekem! *.*
Azóta random cipelget játékokat ide-oda, legtöbbször behozza megmutatni, kiköpi és jön a simiért! Szerintem abszolút nem érti, hogy mi ebben a jó, de mivel mi örülünk neki, csinálja. :) Meg ugye Zórától is ezt látja!
Legutóbb odáig merészkedett, hogy az egyik köteles játékot a két mancsa közé fogta és elkezdte rágcsálni. De persze azonnal abbahagyta, amint észrevettük.! :) Így fotódokumentálni is elég nehézkes... de vannak tanúim!
Ma reggel a nagy boldogságban, hogy megyünk sétálni egy fél pár zoknival grasszált ki a szobából...egyem a szívét, de rendes egy kutyám van! Segít összeszedni a szennyest! :)) ♥
Ímhol a bizonyíték, hogy azért nem reménytelen az eb!!! (ez még Sacinál készült)
Ez alól Zórám se kivétel. Apportozik mindent...azt is, amit nem kéne. Szerepel a listáján labda, plüssállat, dummy, fácán, kacsa, vizespalack, papucs, mosott zokni, mobiltelefon... igen, igen, mobiltelefon. És nem, nem lett semmi baja. Mármint a telefonnak. Meg a kutyának se. :) Egy szó, mint száz...retriever a lelkem. ♥
Zóra és a hagyományos apport...:
...és minden más is, ami belefér! :D
Bezzeg Darwin! Na ő nem mondható tipikus goldennek. Vagyis sok tekintetben nagyon golden, sőt, de az apport készség pont nem tartozik ezek közé. Sacinál még elfoglalta magát a labdával, de mióta nálunk van, már magasról tesz rá. Ha eldobom neki a labdát, nagy bamba szemekkel néz rám, hogy 'hülye vagy??!! ha kell, minek dobálod el?? azt hiszed, majd én visszahozom?? na azt felejtsd el!! nincs inkább valami kajád? :D
Jól van, gondoltam majd csak megjön a kedve hozzá. Egy ideig próbálkoztam vele, hogy mindenféle játékokat dugdosok a szájába, de nemes egyszerűséggel kiköpte majd lesújtó pillantásokat kíséretében odébb feküdt.
Aztán egyik nap, amikor épp a nappaliban hevereésztem a kanapén céltalanul pörgetve a csatornákat a tévén, besétál Darcusom a szájában nem csalás, nem ámítás....dobpergés....EGY KÖTELES JÁTÉKKALl!!!!
Bezony ám!! Persze Zóra amint meglátta nála a játékot, amit isten tudja honnan szedett elő, neki azonnal az kellett! Igaz, hogy évek óta nem játszott vele, de most azonnal és mindenképpen neki kellett!!
Amint megindult Darwin felé, Darcusom kiköpte a játékot, amire Zóra vércsként csapott le.
Én meg persze agyon dicsérgettem Darwint, hogy mennyire okosügyestündérbogárvirágszálnagykutyámvannekem! *.*
Azóta random cipelget játékokat ide-oda, legtöbbször behozza megmutatni, kiköpi és jön a simiért! Szerintem abszolút nem érti, hogy mi ebben a jó, de mivel mi örülünk neki, csinálja. :) Meg ugye Zórától is ezt látja!
Legutóbb odáig merészkedett, hogy az egyik köteles játékot a két mancsa közé fogta és elkezdte rágcsálni. De persze azonnal abbahagyta, amint észrevettük.! :) Így fotódokumentálni is elég nehézkes... de vannak tanúim!
Ma reggel a nagy boldogságban, hogy megyünk sétálni egy fél pár zoknival grasszált ki a szobából...egyem a szívét, de rendes egy kutyám van! Segít összeszedni a szennyest! :)) ♥
Ímhol a bizonyíték, hogy azért nem reménytelen az eb!!! (ez még Sacinál készült)
2012. január 23., hétfő
Helyzetjelentek
Tegnap szépen megünnepeltük Tejbetök Darcusom első évét nálunk.
Úgy látszik kezdek felnőni, mert nem vásároltam be semmilyen plüss és egyéb állatkából, - minek is, Darwinom magasról tesz mindenre, amit nem lehet megenni :P - hanem beértem egy ünnepi vacsival is. Szombaton sikerült pulykaszívet szereznem, azt főztem meg egy jó nagy adag sárgarépával és barna rizzsel. A zabpehely most kimaradt, minekután hiába túrtam fel az összes létező szekrényt a konyhában, nem találtam. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy kallódik még egy fél zacskóval valahol... de az aszalt mazsolán és cseresznyén kívül csak egy fél zacsi mákot találtam, azt meg már mégsem járja kutyakajába főzni! :)
Úgyhogy végül zabpehely nélkül főtt meg a vacsi, de cserébe kaptak rá egy-egy adag kaukázusi kefírt! Az legalább a gyomrukat is helyre teszi egy kicsit...mit mondjak, nem volt panasz! ;)
Apropó, gyomor. Köszönjük mindenkinek az aggódást és a kedves üzeneteket, jelentem, mindenki meggyógyult. Úgy tűnik Darwin benyalt valami masszív kis vírust, de hál' istennek és a dokinak, meg két napi infúziónak, már túl vagyunk rajta.
Persze nem lenne kerek a kép, ha péntek reggel nem taccsolt volna ki Zórám is... de szép is a kétkutyás élet! Szerencsére azért nála enyhébb lefolyású volt a dolog, és megúsztuk egy kis koplalással és diétával!
Úgy látszik kezdek felnőni, mert nem vásároltam be semmilyen plüss és egyéb állatkából, - minek is, Darwinom magasról tesz mindenre, amit nem lehet megenni :P - hanem beértem egy ünnepi vacsival is. Szombaton sikerült pulykaszívet szereznem, azt főztem meg egy jó nagy adag sárgarépával és barna rizzsel. A zabpehely most kimaradt, minekután hiába túrtam fel az összes létező szekrényt a konyhában, nem találtam. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy kallódik még egy fél zacskóval valahol... de az aszalt mazsolán és cseresznyén kívül csak egy fél zacsi mákot találtam, azt meg már mégsem járja kutyakajába főzni! :)
Úgyhogy végül zabpehely nélkül főtt meg a vacsi, de cserébe kaptak rá egy-egy adag kaukázusi kefírt! Az legalább a gyomrukat is helyre teszi egy kicsit...mit mondjak, nem volt panasz! ;)
Apropó, gyomor. Köszönjük mindenkinek az aggódást és a kedves üzeneteket, jelentem, mindenki meggyógyult. Úgy tűnik Darwin benyalt valami masszív kis vírust, de hál' istennek és a dokinak, meg két napi infúziónak, már túl vagyunk rajta.
Persze nem lenne kerek a kép, ha péntek reggel nem taccsolt volna ki Zórám is... de szép is a kétkutyás élet! Szerencsére azért nála enyhébb lefolyású volt a dolog, és megúsztuk egy kis koplalással és diétával!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
