Kutya élet - Egy szájkosaras naplója

Ez lett nekünk avagy ' Zóra b@szki, ne vontasd már a szerencsétlen tesódat, hallod?? '

2012-02-03T13:12:00.000+01:00

Tegnap végre meghozta a postás a várva várt csomagot....megjöttek az új nyakörvek és pórázak!!!
Csillivilli hímzett nyakörvek, biztonsági csattal és kockás béléssel, és hozzá illő sima és dupla póráz.
Este be is avattuk az új szettet, szőkék már ebben parádéztak a parkban! Jobban mondva parádéztak volna, ha nem lett volna sötét, és ha rajtunk kívül akár egy árva lélek is lézengett volna arra bármilyen szándékkal is.

Így jobb híján én gyönyörködtem az új nyakbavalókban és a pihe-puha fogantyújú pórázban. Persze ezt is csak akkor, amikor a két jómadár a közelemben egerészett, és nem akadt valami halaszthatatlan szaglásznivalójuk a százméterrel odább lévő bokor legalján.

ez itten az új szettünk :)

Apropó, dupla póráz! Ennek kapcsán Zórám szótára újabb gyönyörű parancsszavakkal bővült...nevezetesen a 'Zóra, ne húzd a Darwint!', illetve ennek a kevésbé konszolidált verziója, a 'Zóra b@szki, ne vontasd már a szerencsétlen tesódat, hallod??'

Tudniillik, Darwinomnak nem éppen erőssége a pórázon közlekedés. Valamiféle módosult pavlolvi reflex működik Darwinom agyában, csak nálunk a csengő a póráz és a rükverc a nyáladzás! :D
Magyarán abban a szent minutumban, hogy megérzi a nyakán a pórázt, hátramenetbe kapcsol és olyan sebességet vesz föl, hogy a nyugdíjas csiga rükvercben kiköpött Ayrton Sennának tűnik mellette! Ha mindemellett akár egy icipicit is meghúzom a pórázt, őurasága olyan satuféket nyom, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy szerelek rá egy ABS-t!

Zórám meg persze menne, mint a gőzmozdony, csak hát, van egy 28,5 kilós farsúly a hátsó traktusban, ami visszatartja. Ezek után el lehet képzelni, milyen nagyszerű látványosság lehettünk tegnap este! Kár, hogy az összes szemtanúnk csupán egy csöves bácsika volt, aki nem tudta eldönteni, hogy csak az enyhén emelkedett alkoholszintje miatt lát egy pórázt, de két kutyát, vagy valami csalafintság van a dologban. :D

A nyakörvekért és pórázakért nagy köszönet Orvos Anitának!

Ha Ti is szeretnétek ilyet vagy hasonlót, akkor keressétek Ani Facebook oldalát vagy a ColorFunDogs honlapját!

Apport... kicsit másképpen

2012-01-24T12:24:00.002+01:00

A retrieverekről köztudott, hogy nagyon apportos kutyák. Szeretnek mindent vinni-hozni, legyen az labda, bot, plüssállat, dummy vagy egy döglött fácán.

Ez alól Zórám se kivétel. Apportozik mindent...azt is, amit nem kéne. Szerepel a listáján labda, plüssállat, dummy, fácán, kacsa, vizespalack, papucs, mosott zokni, mobiltelefon... igen, igen, mobiltelefon. És nem, nem lett semmi baja. Mármint a telefonnak. Meg a kutyának se. :) Egy szó, mint száz...retriever a lelkem. ♥

Zóra és a hagyományos apport...:

...és minden más is, ami belefér! :D

Bezzeg Darwin! Na ő nem mondható tipikus goldennek. Vagyis sok tekintetben nagyon golden, sőt, de az apport készség pont nem tartozik ezek közé. Sacinál még elfoglalta magát a labdával, de mióta nálunk van, már magasról tesz rá. Ha eldobom neki a labdát, nagy bamba szemekkel néz rám, hogy 'hülye vagy??!! ha kell, minek dobálod el?? azt hiszed, majd én visszahozom?? na azt felejtsd el!! nincs inkább valami kajád? :D
Jól van, gondoltam majd csak megjön a kedve hozzá. Egy ideig próbálkoztam vele, hogy mindenféle játékokat dugdosok a szájába, de nemes egyszerűséggel kiköpte majd lesújtó pillantásokat kíséretében odébb feküdt.
Aztán egyik nap, amikor épp a nappaliban hevereésztem a kanapén céltalanul pörgetve a csatornákat a tévén, besétál Darcusom a szájában nem csalás, nem ámítás....dobpergés....EGY KÖTELES JÁTÉKKALl!!!!
Bezony ám!! Persze Zóra amint meglátta nála a játékot, amit isten tudja honnan szedett elő, neki azonnal az kellett! Igaz, hogy évek óta nem játszott vele, de most azonnal és mindenképpen neki kellett!!
Amint megindult Darwin felé, Darcusom kiköpte a játékot, amire Zóra vércsként csapott le.
Én meg persze agyon dicsérgettem Darwint, hogy mennyire okosügyestündérbogárvirágszálnagykutyámvannekem! *.*

Azóta random cipelget játékokat ide-oda, legtöbbször behozza megmutatni, kiköpi és jön a simiért! Szerintem abszolút nem érti, hogy mi ebben a jó, de mivel mi örülünk neki, csinálja. :) Meg ugye Zórától is ezt látja!
Legutóbb odáig merészkedett, hogy az egyik köteles játékot a két mancsa közé fogta és elkezdte rágcsálni. De persze azonnal abbahagyta, amint észrevettük.! :) Így fotódokumentálni is elég nehézkes... de vannak tanúim!
Ma reggel a nagy boldogságban, hogy megyünk sétálni egy fél pár zoknival grasszált ki a szobából...egyem a szívét, de rendes egy kutyám van! Segít összeszedni a szennyest! :)) ♥

Ímhol a bizonyíték, hogy azért nem reménytelen az eb!!! (ez még Sacinál készült)

Helyzetjelentek

2012-01-23T12:15:00.001+01:00

Tegnap szépen megünnepeltük Tejbetök Darcusom első évét nálunk.
Úgy látszik kezdek felnőni, mert nem vásároltam be semmilyen plüss és egyéb állatkából, - minek is, Darwinom magasról tesz mindenre, amit nem lehet megenni :P - hanem beértem egy ünnepi vacsival is. Szombaton sikerült pulykaszívet szereznem, azt főztem meg egy jó nagy adag sárgarépával és barna rizzsel. A zabpehely most kimaradt, minekután hiába túrtam fel az összes létező szekrényt a konyhában, nem találtam. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy kallódik még egy fél zacskóval valahol... de az aszalt mazsolán és cseresznyén kívül csak egy fél zacsi mákot találtam, azt meg már mégsem járja kutyakajába főzni! :)
Úgyhogy végül zabpehely nélkül főtt meg a vacsi, de cserébe kaptak rá egy-egy adag kaukázusi kefírt! Az legalább a gyomrukat is helyre teszi egy kicsit...mit mondjak, nem volt panasz! ;)

Apropó, gyomor. Köszönjük mindenkinek az aggódást és a kedves üzeneteket, jelentem, mindenki meggyógyult. Úgy tűnik Darwin benyalt valami masszív kis vírust, de hál' istennek és a dokinak, meg két napi infúziónak, már túl vagyunk rajta.
Persze nem lenne kerek a kép, ha péntek reggel nem taccsolt volna ki Zórám is... de szép is a kétkutyás élet! Szerencsére azért nála enyhébb lefolyású volt a dolog, és megúsztuk egy kis koplalással és diétával!

Az első év otthon...

2012-01-22T18:31:00.002+01:00

Az igazi rázós reggel

2012-01-12T15:40:00.001+01:00

Tessék, azt mondtam, tutira nem fogok gyakrabban blogolni, mert velünk semmi extra nem történik...erre tessék! Három egymást követő nap is bejegyzés bejegyzést követ.
A mait viszont szívesen kihagytam volna... :/

Rázós reggelünk volt. Nem a telefoneldobálós-rázós reggel, hanem az igazi rázós.
Hajnali 5-kor ébresztett Apu azzal, hogy Darwin rosszul van, hányt. Erre még nem aggódtam agyon magam, előfordult már máskor is, hogy róka koma meglátogatta, tekintve hogy Darwin evés kérdéskörben nem ismeri azt a szót, hogy elég. Ilyenkor kijön, aminek ki kell jönnie 'oszt jóvan'. :)
De sajnos ma reggel nem volt jó...kicsit sem... Azon kívül, hogy mintegy fél óra leforgása alatt négyszer hányt még a kedve is nyomott volt. Nem csak a tegnap esti kaja, de a víz sem maradt meg benne...itt már kezdtem aggódni. Ehhez hozzájött, hogy olyan szinten volt bágyadt, hogy az asztal alól sem volt hajlandó előjönni... még kajával csalogatva se.
Itt már nyilvánvaló volt, hogy valami nem kerek. Fogtam a lázmérőt...39.8...na most már tényleg aggódtam.
Ezen a ponton egyértelművé vált, hogy ez bizony nem csak szimpla gyomorrontás, amit rizsdiétával rendbe lehet szedni. Az is egyértelmű lett, hogy az orvossal sem várhatunk délutánig.

Igen ám, de ekkor olyan fél 6 táján járhatott az idő, tehát maximum éjszakai ügyelet van, az se minden helyen.
A közelünkben a Rádayban van egy non -stop állatkórház, de arról annyi rosszat hallottam, hogy oda nem akaródzott vinni. JT saját rossz tapasztalat. Felicavet Gazdagréten van, a város túloldala...lövésem nincs hogy kell oda menni. Marad még a Lehel út, ahol 30.000 Ft az éjszakai ügyeleti díj...és akkor még semmit se csináltak a kutyával...no comment.

kisbeteg :(
telefonos kép...úgy nézni! :)

Szerencsére az egyik dokink rendelője 8kor nyit, ugyan Budán, de akkor is! Úgy döntöttem, várunk még egy kicsit, és nyitásra odaviszem Darwint. A fennmaradó időben meg összetakaríthattam az összetakarítanivalót.
Persze akinek két kutyája van, annak számolnia kell azzal a nem elhanyagolható tényezővel is, hogy ahová az egyiket viszi, oda a másik is jön. Legyen ez séta, kirándulás, kutyakozmetikus, munkahely vagy jelen esetben az állatorvos. Mivel az idegeim ekkora már kissé megtépázottak voltak, úgy döntöttem, Zóra otthon marad, elég nekem a nem kicsit beteg Darwinnal foglalkoznom.
Csakhogy Zóra nem így gondolta. Szokott hisztizni, tudom kezelni, de most annyira kiakadt, hogy azt hittem szétszedi az ajtót! Amitől még jobban féltem, hogy közben esetleg magában is kárt tesz. Úgyhogy a kapuból visszaszalajtottam érte Anyut, és vittük magunkkal őt is.

Forgalom katasztrófa, Hungária lépésben haladt, az én nyugalmam meg lépésenként szállt el. Darwin közben a kocsit is összehányta (hurrá hurrá, most takarítottam), de abban a pillanatban ez volt a legkisebb gondom.
8 után értünk Budára, dokinál beelőzött minket egy macska, akit épp a golyóitól fosztottak meg, így kénytelenek voltunk várni egy jó 10 percet.

Dokinál már 40.1 volt a láza, gyakorlatilag teljesen dehidratálódott, pocsékul volt. Azonnal kapta az infúziót, bár a doki csak harmadjára tudta neki bekötni, olyan pocsék állapotban vannak a vénái. Közben magyarázta, hogy mitől is lehet mindez... az orvosi részletezéstől eltekintenék, a lényeg, hogy nem sima gyomorvírus, hanem valami sokkal komolyabb...legrosszabb esetben hasnyálmirigy-gyulladás.
Lement az infúzió, kapott még egy löttyöt, háromféle szurit, doki vett le vért, bár ez se ment könnyen, tekintve, hogy alig akart lejönni.
Branül a biztonság kedvéért benne maradt a lábában, ne kelljen újat szúrni...ez se volt egyszerű. Holnap reggel megyünk vissza, addig szigorú semmi kaja, szoros megfigyelés, lázmérés. Holnap talán okosabbak leszünk, mi volt a baj...

Ja... a slusszpoént kihagytam...fél 2kor feküdtem le, tehát barátok közt is maximum 3 és fél óra alvás van a hátam mögött... nem vagyok jó kedvemben...egy kicsit sem

Urbán posztromantika 2.0

2012-01-11T13:24:00.000+01:00

A nagy sikerre való tekintettel (fél nap alatt több, mint 60 megjelenítés....hát wooooow....most kicsit meg vagyok illetődve *.*) ímhol a folytatás! Előljáróban annyit, hogy igen, nekem tényleg ilyen egy átlag reggelem...de komolyan!

Ma reggel például a negyedik körös szundi kimaradt, és annak ellenére, hogy hajnali fél háromkor vergődtem haza és csak egy óra múlva kerültem ágyba, sikerült felkelnem 7.15-kor. Na nem mintha ez sokat javított volna a dolgokon...az így nyert 15 percemet a két szőke abajgatásával töltöttem, akik hihetetlen édes módon úgy gondolták, hogy nekik a legjobb hely a gazdi ölében van...egyszerre ketten... meg egy nyálas plüssvarjú! :D

~~Szóval a folyt köv:~~
~~9.33 ELINDULTAM!~~

Neeeem, ezt a poént már lelőttem! Meg egyébként a napom kevésbé szokott viccesen kaotikus lenni, mint a reggelem. Ez nagyban köszönhető a csodálatos koffeinnek, az Isten, Allah, Buddha és mindenféle szentek áldják meg ezért! ^_^
Ezek után most kissé hiteltelen lesz leírnom, hogy amúgy nem vagyok én koffeinfüggő...ááááá...neeeeem. De tényleg nem, simán indul a napom kávé nélkül is (mint az az előző postban már ismertettem...sima ügy :D), egyszerűen szeretem az ízét. És a kis szertartásos reggeli dobozos jegeskávét, meg a munkábamenet nyelvleégetős papírpoharas latte-t szójatejből. Szóval, ha jobban megvizsgáljuk a kérdéskört, én inkább kávéíz-függő vagyok. És papírpoharaskávé-függő.

Visszatérve a napra...semmi extra, egyik közlekedési eszköztől rohanok a másikig...otthonról villamosig, villamostól vonatig, vonattól ismét villamosig, villamostól HÉVig, HÉVtől...innentől gyalogok! :)
Aztán munkamunkamunka...ebéd gyanánt egy zacskó gumicukor (lehetőleg cseresznyés Haribo...arra vagyok rákattanva) vagy hasonló egészséges eledel....majd munka végeztével rohanás visszafelé...hazaértem!!!

Mire én hazaérek, szőkék már minimum egy sétán túl vannak - jaj, de jó, hogy még otthon lakom... :)) -, de sokszor már kettőn is, így nekem az esti szeánsz marad. Igazából ez a kedvencem...nyugis, levezetős séta. Ugyan néha didergősre sikerül...na jó, ne szépítsünk, van, hogy konkrétan befagy a hátsóm, annyira hideg van...de hééé, ez a szépsége is a dolognak! Úgy értem, mi szebbet tudna az ember elképzelni, mint csontig hatoló szélben kutyát sétáltatni a telihold fényében??
Mert hogy ilyen is szokott lenni... teliholdas este, üres parkok, kihalt utcák, pislogó lámpák...mint egy pocsék B kategóriás horror kezdőkockája... :D
De nem, ez csak egy átlagos esti séta... afféle urbán posztromantika! :D

Urbán posztromantika 1.0

2012-01-10T14:20:00.002+01:00

A városi kutyások - legfőképp az olyan hasonszőrűek, mint jómagam - szigorú napirendi beosztás szerint élik kis városi életüket. A kutyáik szintúgy. Persze lehet, hogy a kertes házas kutyások is, de mivel jómagam az előbbi tábort erősítem immáron majdnem 28 éve.... bakker, most lebuktam, hogy hány éves vagyok...öööö... szóval az utóbbi létformáról nincs tapasztalatom. :P

Nálunk sincs ez másképpen.
4.30.   Édesapa ébred, jobb esetben magától vagy az óracsörgésre, rosszabb esetben valamelyik szőke bökdösésére, fejreülésére (ez kiváltképp Zórám specialitása) vagy hanyattvetődésére (ezt meg inkább Darwin műveli), esetlegesen mindkettőre.
4.35    Édesapa kávézik, szőkék elfekszenek keresztbe a konyhában/előszobában/fürdőszobában - tetszőleges aláhúzandó
4.45    Édesapa összeszedi magát, első kör séta indul
4.47    Édesapa korholja Zórát, hogy ne zabáljon föl semmit a földről, illetve bögyölög Darwinnak, hogy szedje kicsit gyorsabban a csülkeit
5.15    Első kör séta vége, szőkék lecövekelnek a konyhában, várva a jussukat
5.16    Csörren a jutalomfalat a fémtálban....
5.20    Édesapa tízórait csinál magának - szőkék asszisztálnak és minőségellenőriznek
5.25    Édesapa már a szalvétát tekeri a tízórai köré, szőkék csalódottan visszavonulnak a kosarukba (a szobámba) és fél perc múlva már horpasztanak is
6.30    Csörög az ébresztőóra a telefonon...kelni kéne...
6.31    Kicsúszik a kezemből a telefon, ami így beesik az ágy és a fal közé...
6.32    @&#!?§...kihalászom a telefont...szundi gomb lenyom...kutyák a fejüket se emelik föl a röpke intermezzora
6.45    Szundi második kör...ezúttal telefoneldobás nélkül
7.00    Szundi harmadik kör...most már fel kéne kelni... sötét van odakint, keljen föl, akinek két anyja van ilyen korán! :P
7.15    Felkelés...nem, mégsem.... de, fel kell kelni...de olyaaaaaan korán van.... egyszer az életben felkelhetnék már időben...szundi negyedik kör
7.30.   Most már tényleg felkelek...legalábbis megpróbálom...
7.35    Kimászok az ágyból...kutyák álmosan pillogva konstatálják az eseményt, Zóra kimászik a kosarából és elterül a szoba közepén
7.36    Megbotlok Zórában (néha Darwinban)...erre ő csóvál, mert szerinte ez vicces
7.40    Abbahagyom a kutyák abajgatását és feltápászkodom a szőnyegről...kutyák méltatlankodnak
7.42    Úristen, ki ez a tükörben????
7.43    Fogmosás közben véletlenül rálépek a digitális mérlegre, mire az bekapcsol...ráállok...nem kellett volna...
7.45    A fürdőből kifelé menet összeszedem a földről a kutyás gatyámat, amit előző este hajítottam le, közben megszerzem hozzá a fregoliról/fiókból/fotelból/a kimosott kupac aljáról a hiányzó ruhadarabokat
7.47    Darwin vigyorogva leül elém és szüntelenül pacsizik, hogy simogassam...ha mégsem, hanyatt dobja magát és lehúzza a zoknimat vagy ha nincs rajtam még zokni, elkezdi finoman harapdálni a lábamat
7.48    Darwin vigyorog, mint a tejbetök, rettenet elégedett magával, Zóra sértődötten nyammog valami plüssállatot
7.50    Termopulcsi, síkabát, túracipő...cipőből sár kipereg, sebaj, majd séta után összetakarítom
7.51    Kutyákra nyakörv...nyakörvek kicserélése, miután fordítva adtam rájuk (kellett nekem egyforma nyakörveket venni a két kutyának...)...pórázok, kutyapiszokzacsi zsebbe, kulcs levesz a tartóról...hol a kulcs??
7.52    Kulcs kivesz a táskából...már az előszoba is tiszta sár, miután végigtrappoltam rajta
7.53    Második kör séta indul
7.54    Ácsorgás a járdaszegélynél... semmi baj Darwin, megvárjuk, amíg leülsz
7.55    Darwin leül, Zóra örül...Darwin duzzog, mert alighogy leült, már megyünk is át az úton
7.55 - 8.30 Második kör séta, két kutya háromfelé, Zóra fát rágcsál/pocsolyába fetreng/tök idegeneknek örül, Darwin döglött galambokat halászik ki az avarkupacból/sárba hempereg/tök idegenektől kaját kunyerál szíjmelinda-ábrázattal
8.35    Második kör séta vége, kuytákról nyakörv még a liftben levesz
8.36    Tolongás az ajtónál, Zóra körberongyol a lakásban megnézni, hogy mindenki ott van-e, ahol egy órával ezelőtt (ha senki nincs otthon, ledobálja a díszpárnákat és keres egy plüssjátékot és azzal rohangászik)
Darwin megáll előttem és nagyon éhes....de naggggyon nagyon éhes
8.37    Levenném a cipőmet, ha Darwin nem gáncsolna el közben, mert ő nagggggyon éhes!!!
8.40    Reggeli...a kutyáknak...Darwin pattog, piruettezik, éhen akar halni...Zóra leül az üres tál elé, és vár :)
8.45    Kutyák reggeliztek, óriási szemekkel pillognak rám, hogy csak ennyi volt???
8.47    Darwin még mindig nem hiszi el, hogy tényleg csak ennyi volt...
8.48 Én is reggelizek...kutyák koldulnak...naggggyon éhesek
8.55    Befejeztük a reggelimet...hármasban...
8.55    Eszeveszetten rohanok a fürdőből a szobámba, majd vissza...el fogok késni...már megint
9.00    Tanácstalan ácsorgás a szekrény előtt...nincs egy rongyom se...
9.05    Még mindig ugyanott
9.10    10 perc töprengés után leakasztom a tegnapi farmerem a fogasról, leveszem a legfelső pólót a fotelba rakott frissen mosott ruhakupac tetejéről
9.15   Szuperszónikus sebességgel elkészülök....bakker még a hajam is meg kéne csinálni
9.20   Indulásra készen...majdnem...de melyik fülbevalót vegyem fel...
9.23   No de melyik fülbevalót vegyem fel????
9.25   Kulcs, bérlet...kabát...basszus a sár a cipőből...
9.26   Sár felsepregetése...kabátban, csizmában, teljes menetfelszerelésben
9.27   Kinézek a konyhaablakon...esik a hó...kéne kesztyű...de hol a kesztyű???
9.30   B...a meg a kesztyű...majd zsebre dugom a kezem!
9.31   Jók legyetek dögök, ajtó bezár
9.32   Ajtó kinyit, végigtrappolok a lakáson (nesze neked felsöprés...:P), telefont eltesz a fürdőszoba pultról/konyapultról/dohányzóasztalról/éjjeliszekrényről/kutya alól a kanapéról/hűtőszekrényből...(ezt a sztorit nem akarjátok tudni...)
9.32    Na most már tényleg jók legyetek kutyák - akik már réges-régen a kosarukban húzzák a lóbőrt, teli pocakkal
9.33    ELINDULTAM!!!

a nap többi része folyt. köv máskor... ;)

ja, és hogy mi köze van mindennek az urbán posztromatikához? A folytatásból kiderül... ;)

Mi lesz nekünk??

2012-01-09T13:12:00.000+01:00

Hogy mi lesz nekünk?? Csillivilli pöpec új nyakörvünk lesz nekünk!
Illetve csak a szőkéknek, bár lehet, nekem is kéne. Ha nem is nyakörv, de mondjuk szájkosár... néha lehet, hogy hasznos lenne! :D

És nem csak ám, csillivilli új nyakörvet kapnak a szőkék, hanem hozzá való pórázt, simát, duplát (fordítottat...ja nem, azt nem). Naggggyyon csinosak és trendik lesznek a parkban...egészen az első pocsolyáig! :D

Már úúúúgy várom, hogy megérkezzen a csomag! ;)

Illene

2012-01-06T13:51:00.000+01:00

~~Hát, hogy is mondjam...~~ Háttal nem kezdünk mondatot... most illene valami újévkezdő buékolós post-ot kreálnom ide...mert ugye új év, új remények! Vagy nem? :D
De nem lesz BUÉK post, lusta is vagyok, meg egy kicsit már el is késtem vele... sorry!!!

Illene egy kicsit gyakrabban jelentkeznem is... de nem hiszem, hogy ez változni fog.
Joggal tehetitek fel a kérdést, akkor minek a blog? Azért, mert néha rámjön az írhatnék, meg a postolhatnék meg a fényképezhetnék, és elnyomhatatlan vágyat érzek magamban, hogy ezt a sokféle néket megosszam a nagyvilággal is!
Másodsorban pedig azért, hogy amikor rendszerezem a képeimet, vissza tudjam keresni, hogy melyik hol készült! *.*

Illene több képet is postolni...öööö...most mondjam, hogy ez se nagyon fog menni??
Na nem mintha megutáltam volna a fotózást, szó se róla. Még mindig szerelem, oda-viszza, le-föl, meg, el, át, rá és minden lehetséges irányban, nemes egyszerűséggel időhiányban küzdök.
És mindezek tetejébe leghálásabb fotótémám úgy döntött, soha többé nem akar lencse elé állni!. Írd és mondd, Zóra megutálta a kamerákat!! De tényleg!!! Ha meglátja a kezemben a gépet, azonnal feláll és elvonul. Ha mégis sikerült valami furfangos módon lencsevégre kapnom, olyan elkínzottan szerencsétlen fejet vág - nagy művésznő a drágám -, hogy nincs pofám publikálni a képet.
Próbálkoztam telefonnal is...ugyanaz az eredmény... evvan. :/

Sok mindent illene... illene megtanítanom a kutyáimat nem pofátlanul kikunyerálni mindenkitől az utolsó falatot is, nem felugrani az idegenekre, nem felmászni a kanapéra és kitúrni onnan mindenkit, satöbbi... de ez sem fog változni. Akinek nem tetszik, nem jön hozzánk. :P

Visszaolvasva az előző bekezdéseket, nagyon úgy tűnik, minden marad a régiben az új évben is.
Én maradok lélekben szőke pancser, a kutyáim maradnak külsőre (is) szőke neveletlenek.
Love us or hate us - mi már nem változunk...pedig illene! :D

Boldog karácsonyt!

2011-12-22T13:20:00.005+01:00

nézzétek...gondolkodjatok...

2011-12-14T11:22:00.004+01:00

Ezt tojta a Mikulás

2011-12-11T10:07:00.001+01:00

Enyhe késéssel ugyan, de ímhol a Mikulásos poszt! :D
Hozzánk kissé késve kopogtatott a dagadt fickó - szent meggyőződésem, hogy mindez pusztán azért van, mert Roxi Álmija leharapta Győrben az ujjat, ezért nem tudta megfelelően kézben tartani a rénszarvasok gyeplőjét, akik ezáltal szabad akaratra ébredtek és elgaloppoztak (szokott egyáltalán a rénszarvas galoppozni??) Lappföldre -, de no para, jobb később, mint soha!

Úgy látszik, öregszem, mert idén a Mikulás nem hozott se szivárványszínű plüss polipot, se sípolós medvét, se hasonló, a biológiát szemberöhögő idétlen kutyajátékot, amiket a hozzám hasonló idétlen kutyagazdák megvesznek, gondolván, hogy fog ennek az eb örülni.
Idén nálunk a Mikulás mindenféle szárított és rettentő büdös malacságot és marhaságot hozott. Nevezetesen malacfület (mondjuk ezt pont karácsonyra hozta), sertésbelet, marhamájat és a top favoritot, a szárított marhapacal csíkokat. Minden szárított és rettenetesen büdös... ellenben a szőkék imádják! És inkább ezt egyék, mint az enyves préselt micsodákat.

a csudálatos mikulásos képünk :)
nyakörveket srácok köszönik Szilvinek :D


Zóra bojkottál... Darwin nem érti (Zóra mostanában amint meglátja a kezemben a gépet, eliszkol...uuuutál fényképezkedni!!)

Darwin hős, és egyedül is pózol! ♥

Emellett eljött az ideje, hogy Darwinom is megkapja a maga jól megérdemelt kosárkáját.
No nem kell megijedni, ebnek eddig is volt hol aludnia, hiszen volt neki szép kis ágyikója, takarók elhelyezve a lakás stratégiai pontjain - lásd konyhaasztal alatt -, és ugyebár ha szegény kutyának ez nem felelt volna meg, még mindig felmászhat a kanapéra.Igen, tudom...el vannak kényeztetve a dögök. Evvan. :)

De mivel tavaly ilyentájt Zóra is kapott egy icipici kosarat, úgy gondoltam az a fair, ha Darcus is megkapja a sajátját.
Ezen indíttatásból tegnap reggel hajnalok hajnalán, fél 7-kor keltem, és kikocsikáztunk Vecsésre, a piacra. Szilvi mesélte, hogy ő ott vette Donóék óriási kosarát. Persze néni nem volt ott, nem kaptunk kosarat :(
Ellenben sok mosolyt és dícsértet igen... szőkék a mikulásos nyakörvükben (amit Szilvitől kaptak) parádéztak végig a piacon. Tuti siker! :D
Kosarat ugyan végül nem kaptunk, ellenben szőkék bandáztak egyet Donóékkal a mezőn, úgyis olyan régen találkoztak már! És mindenki a mikulásos kendős nyakörvben feszített... kép persze nem készült (mea culpa, mea culpa, mea máxima culpa), de erőltessétek meg kicsit a fantáziátokat. Öröm volt és boldogság! *.*

'Most akkor ezentúl ebben kell aludnom?? '

'Végtére is... ha ez téged boldoggá tesz...de csak azért, hogy örüljél!' :P

Hazafelé beugrottunk Fressnapfba a már említett 'finomságokat' megvenni...és mi volt ott? Szépséges fonott kutyakosár...leértékelve!!! Nekem ennyi is elég volt, kosár jött velünk (JarJar csomagtartójába éppen csak belefért).
Persze köszönhetően az én isteni jó szemmértékemnek, most se sikerült eltalálni a megfelelő mértet...hiába mértem le előtte Darwin párnáját! Míg Zóra kosara enyhén túlméretezett lett, ebbe alig fért bele a párna.
Nem kell megijedni, nem kicsi a kosár, a kutya bőven belefér. Csak a párna egy kicsit nagyobbacska, így felgyűrődik... de legalább puhább! :D Most nem kellett alá plusz szivacsot raknom, mint anno Zóra kosarába. Persze külön takarót ő is kapott a kosárba, szürkét, csontosat... pasisat! :D

Darcusom nem zavartatta magát, úgy mászott be a kosárba, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna! Bár szerintem előzőleg nem hogy kosara, de még egy darab rongya se lehetett... :´(
Naná, hogy Zóra is kipróbálta... kisdisznó! :P Azért reggel mindenki a saját kosarában szuszogott nagyban...helyre állt a rend. Peace, love and happiness!

Danger zone

2011-12-09T12:19:00.001+01:00

Itten most egy Mikulásos posztnak kellene lenni, mert ugye tegnapelőtt (vagy azelőtt) Mikulás nap volt, de ugye mi nem szeretjük a konvenciókat! :P
Pedig van ám Mikulásos képünk (amit Zórám bojkottált, tehát egy, azaz egy darab olyan kép sikerült, amin nem éppen távozó félben van a drágalátos kiskutyám), csak lusta gazdi nem szedte le a gépről, nem töltötte fel meg amúgy is. Béna. Evvan, majd lesz jobb. :D

Ellenben a ma reggeli kis szösszenetet úgy gondoltam érdemes lenne megosztani a nagyérdeművel, vagyis Veletek!
Ma reggel, amikor is félálomban poroszkáltam a parkban reggeli séta címszóval, megkaptam egy igen kedves hölgyeménytől, hogy jobban tenném, ha pórázon tartanám a veszélyes kutyáimat. Bizony. Az én kutyáimat. Akik veszélyesek. Naggggyon veszélyesek. Legfőképp a plüssállatokra meg a jutalomfalatos dobozra! :D

Fent nevezett hölgyemény a környéken lakik, és egy nagyjából 5 kilós foxi keverék becses gazdája. Na jó, lehet, hogy van a kutya 6 kiló is, egye fene. A néninek meg egy időben lángoló pirosra volt festve a haja (nem vicc, tényleg piros volt!!! nem vörös, PIROS!!!). Ez mondjuk a történet szempontjából nem kulcsfontosságú információ, de mindenképp szükséges volt megemlíteni, hogy átérezzétek a helyzetem súlyosságát. :D

Szóval ott tartottam, hogy poroszkálok a parkban, Darwin tőlem pár méterre ugyanezt teszi, Zóra mögöttem 5-6 méterrel fekszik és elmélyülten aprít egy másfél méteres faágat. Peace and love everywhere. ♥
Aztán megérkezik hölgyemény és kedves ebecskéje. Gondoltam, csak van annyi sütnivalója a némbernek, hogy ne Zóra felé vigye a kutyát, elég nagy ez a park ahhoz, hogy kikerülje. Na nem mintha Zóra bármit is csinálna a kis pokolfajzattal, de én speciel jobb szeretem kerülni a lehetséges konfliktus (na itt most majdnem konflist írtam...^_^) helyzeteket.

Hát nem volt! De még itt sem lett volna baj, ha az a kis dög nem ront neki hörögve és fogvicsorgatva az én békésen fát zabáló kutyámnak!! Persze Zóra ezt nem hagyta szó nélkül, és kicsit ráijesztett a dögre, csak a miheztartás végett. Nem harapta meg, nem ment neki, csak megmutatta a szép fehér fogsorát!
Erre a nő mit csinál? Ahelyett, hogy odébb vonszolta volna a habzó szájú minipitbullt, megállt és várt. Hogy mire, azt most sem tudom. A kis dög belefeszül a hámba, első két lába a levegőben (ha nyakörvben van, szerintem már rég megfojtotta volna magát), se lát se hall a gőztől, ami elöntötte azt a csöppnyi kis agyát, és mindenáron neki akar rontani Zórának.

Zóra meg persze pofázik vissza, akkorára borzolva a szőrét, mint egy kisebb fajta vadkan! De foghegynyit sem ért hozzá, ennél azért jobban nevelt vérgolden. Persze annyira azért nem, hogy szó nélkül hagyja az őt ért attrocitást, főleg, hogy a kis dög egy tapodtat nem mozdult.

Végül nekem kellett a 'vérengző' fenevadamért menni, mellettem az immáron pórázon arcoskodó Darwinnal - ő épp a közelemben volt, amikor ez történt, így gyorsan lekapcsoltam, mielőtt feltétlen szükségét érzi, hogy beszálljon a buliba és megvédje a tesót. Mert nálunk ez már csak így megy... ha a tesót froclizzák, azt nem lehet szó nélkül hagyni! :D
Mikor Zórát rendeltem vissza a hadrendből, megkaptam az ominózus mondatot, csak úgy flegmán, foghegyről odaköpve: "Jobban tenné, ha pórázon tartaná a kutyáit!"
Hogy mi van??? Én tartsam pórázon a kutyáimat?? Akik soha senkit nem bántanak??
Nem tagadom, volt idő, amikor Zóra balhés volt, de én legalább vettem a fáradságot és neveltem a kutyát! Most is van olyan kutya, akit tudom, hogy nem csíp, éppen ezért el is kerüljük egymást, de ha mégis egymásba botlanánk, akkor sincs több egy kis erőfitogtatásnál és fogcsattogtatásnál. Amíg pedig balhés volt, pórázon közlekedett. Ennyi.

Mikor közöltem, hogy nem fogja bántani a vakarcsot, csak a szája nagy, a kedves antipatikus nőszemély közölte, hogy az övé viszont nekimegy a kutyáknak, éppen ezért tartja pórázon, és ő ennél többet nem tud tenni.
Már a nyelvemen volt, hogy ha ekkora harci kutya a kis foxi, engedje el, és meglátjuk póráz nélkül is akkora szája van-e, mint pórázon. Gyanítom nem. De végül csak annyit mondtam, hogy nem ártana nevelni is a kutyát, ne adj isten szocializálni ahelyett, hogy pórázon kelljen leélnie az életét, mígnem egyszer egy olyan kutyába talál belekötni, ami nem csak mutogatja a fogait, mint Zóra... és akkor a póráz nem fog sokat érni... :(

na ez itt kérem az igazi Danger Zone a la Top Gun :D

Sweet dreams

2011-12-02T10:54:00.001+01:00

Hát lehet rossz napja az ember lányának, ha így kezdődik a reggele? ♥

WANTED

2011-11-22T11:27:00.001+01:00

A Szőkék nevű, brit felmenőkkel rendelkező, de hazánkban tevékenykedő bűnszervezet tagjai.

Zóra aka SzörnyElla
(ismert még továbbá a Zozi, Zozka, Zozó és Muci álneveken)

eredeti neve: Zóra Zórevics, a hiszti hercegnő
külseje: egyenes arany bunda, mogyoróbarna szemek, szélvész gyorsaság
kora: ~ 4 év
szerepe a bűnszervezetben: a vezér, a galád tervek kigondolója és a csapat szellemi vezetője
leírása: ravasz és körmönfont, ezért sokszor ártatlannak álcázza magát; mindenkivel kedves és barátságos, ám bizalmi körébe csak pár kiválasztottnak sikerült eddig bekerülni; gyakran és gyorsan változtatja a helyét; mindent és mindenkit szemmel tart, különösen vonzódik a szárnyas teremtmények felé; óriási gyűjteményt halmozott fel különféle igencsak értékes és ritka kitömött állatokból, kifejezetten nagy becsben tartja 'Polip', 'Röfi aka Malac' és 'Kacsa' álnevű darabokat
különös ismertetőjegye: óriási ártatlan boci szemek
szakterülete: díszpárna-gyilkolás
vád: többrendbeli engedetlenség és parancsmegtagadás, 3 díszpárna brutális kivégzése és a maradék folyamatos szekírozása, 1 csizma megcsonkítása, az Ödön nevezetű gumivíziló füleinek csonkolása, egy tál rántott szelet engedély nélküli eltulajdonítása és elfogyasztása

Darwin aka Tejbetök
(ismert még a Darci, Darcus, Durci és Dodó álneveken)

eredeti neve: Patkányölő Szent Darwin, a Bátor
külseje: hullámos arany bunda, pónilószerű mozgás, tejbetök vigyor
kora: ~ 5 év
szerepe a bűnszervezetben: a végrehajtó, aki mindenben hűen követi a bűnbanda vezetőjét
leírása: megtévesztően kedves jellemével hamar beépül bármely társaságba, ahol a gyanú legkisebb morzsája sem merül fel szándékait illetően; hajlandó a kompromisszumra, megfelelő cserealap esetén; áldozatait az ún. 'puncsolás' módszerével veszi le a lábukról; munkájában kitartó és hajthatatlan, kedveli a kevés erőfeszítést igénylő módszereket
különös ismertetőjegye: 'szíjmelinda' ábrázat
szakterülete: plüsspatkány-gyilkolás
vád: többrendbeli engedetlenség és süketnek tettetés, egy IKEA plüsspatkány brutális kivégzése, egy vödör táp önkényes elfogyasztása

FIGYELEM! A fent említett bűnbanda tagjai felettébb veszélyesek! Senki ne próbálkozzon az elfogásukkal!

Ebadó

2011-11-17T13:25:00.001+01:00

Mostanában lépten-nyomon ezzel a témával találkozik az ember fia (jelen esetünkben lánya), légyen kutyás vagy sem.
Tudniillik, az elmúlt héten az országgyűlés óriási többséggel elfogadta az 1998. évi, az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény módosítását, amely így ebrendészeti hozzájárulás kivetésére ad lehetőséget.
Magyarul, jön az ebadó!

Milyen szép és jó is lenne, ha ez az egész ilyen egyszerű lenne. De nem az.
A törvénymódosítás ugyanis több helyen is kérdéseket, és aggályokat vet föl.

Vannak például, akik mentesülnek az ebadó fizetése alól. Ilyenek a következő kitételnek megfelelő ebek
(idézet az OGY törvényjavaslatából, a törvényjavaslat teljes szövege itt megtalálható )

         a.) védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyészett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról szóló 32/2004. (IV.19) OGY határozat mellékletében felsorolt magyar kutyafajtákba tartozó,
         b.) a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő vagy terápiás,
         c.) a Magyar Honvédségben, rendvédelmi szervnem, nemzetbiztonsági szolgálatban vagy közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott,
         d.) -a veszélyes eb kivételével - az ivartalanított,
         e.) az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy állatvédelmi szervezet gondozásában tartott, valamint
          f.) állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbefogadott

eb után.

Ezek után kérdem én: mit értünk magyar kutyafajta alatt? Az is magyar kutyának számít, ami ugyan őshonos magyar fajta, de több generáción át visszavezetve külföldi felmenői vannak a kutyának, külföldön tenyésztették és külföldi törzskönyve van?
Vagy ha van származási lapja? Vagy törzskönyve? Na jó, de milyen törzskönyve? MEOEs törzskönyve, amely szervezet a Magyar Állam által nem elismert? Vagy MET jelzésű?
És a szomszéd Juliska néni Maszat nevű pulija, akinek se származási lapja, se törzskönyve nincsen, ellenben már Juliska néni nagyapja, Miska bácsi is Maszat felmenőivel terelte a birkákat a rétre? Akkor a kis Maszat, aki ízig-vérig puli (bár nincs róla papírja) nem számít nemzeti kincsnek?

Vagy vegyük például az örökbefogadott kutyák esetét. A legtöbb szervezet már örökbefogadási szerződéssel adja örökbe a gondozásában lévő ebeket. A legtöbb. És ha te pont abba a borzas kis kutyába szerettél bele, ami egy olyan szervezetnél van, akik nem íratnak alá örökbefogadási szerződést... peched van. És ha az utcán került a lábad elé egy bociszemű ebecske, megsajnáltad, hazavitted, megtartottad... szintén peched van. Bár örökbefogadtad, de a törvény előtt mégsem.
És bár isten ments, hogy tippeket adjak a törvényt ilyen-olyan kiskapukon megkerülni kívánóknak, vajon meddig tart kreálni egy "szerződést", flancos logóval, szöveggel? Egy gép és egy nyomtató kell hozzá, meg minimális kreativitás.

Persze ilyenkor lehet mondani, hogy akinek a kutyája a fenti feltételeknek nem felel meg, ivartalanítsa, ahhoz nem kell se papír, se törzskönyv. Csak pénz.
Jómagam is az ivartalanítás mellett vagyok, hiszen mindkét kutyám ivartalanított, de lássuk be, a gazdasági helyzet korántsem olyan rózsás, hogy mindenki megengedheti magának, hogy a kutyáját 15-20ezer forintért (szuka esetében jó lesz az 25-30ezernek is) ivartalanítsa.

És végül: mégis mi alapján fogják kiszabni a díjakat? Lesz ebszámlálás is?
Mert ugyan minden kerületben létezik olyan, hogy ebnyilvántartó, de vajon hány kutyás tud ennek a létezéséről, és még inkább hányan vannak azok, akik be is jelentik/jelentették a kis házi kedvencüket?

Félreértés ne essék, alapjáraton egyetértek a módosításokkal, mert ez egy jó kezdeményezés, és igenis lehetne jól csinálni... csak nem így. :(
A törvényjavaslat lényeg az lenne, hogy ezáltal visszaszoruljon a nemkívánt szaporulatok, és ezáltal a kóbor, gazdátlan kutyák száma az országban. Talán a szaporítók száma is csökkenhet, ami által a 'genetikai selejt' kutyák száma is kevesebb lesz. Talán...
Vagy éppen ellenkezőleg, többen fognak megválni a kutyától, mert fizetni utána, na azt már nem. Így nem hogy csökkenni, de nőni fog a kidobott, otthontalan állatok száma.

Hogy melyik verzió valósul meg... ki tudja... jövőre meglátjuk!

Pimpike

2011-11-10T00:03:00.003+01:00

nagyon OFF, de ez az én blogom, szóval itt a helye... Pimpike a legújabb 'szerzeményem'... a bokámon lakik hétfő óta :D

"Pimpike? Pim-pi-ke? De hát ki az a Pimpike?

Én madár vagyok! Én vagyok a boldogság kék madara!"
(Dargay Attila – Hévízi Gábor: Az erdő kapitánya)

Öhömböhöm

2011-11-09T12:55:00.001+01:00

Most kezdhetném megint azzal, hogy mióta nem írtam megint... és ígérgethetnék, hogy ezentúl kiscserkész-becsszó, hogy tényleg, de tényleg rendesen fogok írni. De felesleges lenne. Mert nem fogok.
Mert ismerem magam, és tudom, hogy néha a legkisebb porcikám se kíván leülni a gép elé, és bepötyögni egy sztorit, ami közben totálisan elkanyarodok egy egészen másik téma felé, és a bejegyzés felénél jövök rá, hogy amit eddig leírtam köszönőviszonyban sincs azzal, amit elterveztem.

Újdonságok nincsenek, éljük megszokott kis életünket.
Kutyák esznek, alszanak, sétálnak.
Darwin harmadik hete eszi az új tápot, lekopogom... kopp-kopp-kopp... mintha kevesebbet vakarózna és nyalogatná a lábát. De még korai lenne bármit is kijelenteni.

Darwinnál maradva, a hosszú hétvégén alaposan sikerült rám hoznia a szívbajt.
Történt ugyanis, hogy elszaladt a kerítéshez ugatni, és visszafelé már a mellső lábára sántítva jött vissza. De nem a dp-s vállára sántított, hanem a másikra. Este kapott fél szem fájdalomcsillapítót, azzal a felkiáltással, hogy meglátjuk, milyen lesz másnap reggel és aszerint döntök a továbbiakról.
Másnap reggelre gyakorlatilag nem használta a lábát.
Nálam para ezerrel, október 31. van, munkaszüneti nap elvileg, vidéken vagyunk, honnan kerítsek egy megbízható állatorvost a környéken.
Most az egyszer örülök, hogy okos a telefonom, gyorsan net, gugli, kutya kocsiba be, irány a 6 kilométerre lévő Nagykáta.
Szerencsére találtunk egy nagyon kedves doktornőt (akinek egy borjúnyi bernáthegyi őrizte a rendelője udvarát), aki annak ellenére, hogy nem volt rendelési idő, megvizsgálta és ellátta Darcusomat.
Diagnózis: rándulás. Kapott rá gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító injekciót, kenegessem kámforos izomlazító kenőcssel (vagyis lóbalzsammal... mondtam én, hogy póniló a szentem!:D), plusz kaphat Carprot.
Aggódni nem kell, két nap múlva kutya baja nem volt, úgy szedte a csülkeit, mint a nyeretlen kétévesek. :P

Új képek se nagyon készültek, a szokásos kis sétákhoz nincs nagyon kedvem levinni a gépet, nagy bandázás meg mostanában nem volt. Vasárnap kicsit kiruccantunk Soroksárra, ott lőttem párat.
Dióhéjban ennyi... majd jövök megint valamikor... egyszercsak.
Pics comin' soon!

III. RR találkozó

2011-10-19T16:12:00.002+02:00

Idén is megszervezték az éves szokásos Retriever Rescue találkozót.
Mivel a tavalyin nagyon jól éreztük magunkat, terveztük, hogy az ideire is elnézünk. Igen ám, csak azóta sok víz lefolyt már a Dunán, sok ember, akit ismertünk, már nincs kapcsolatban a szervezettel, stb. A helyszín is megváltozott, a csapat is átszerveződött.
Ennek ellenére úgy gondoltuk, a tavalyi jó tapasztalatokból kiindulva, idén is ellátogatunk a találkozóra.

szőkéim ♥

A helyszín ezúttal Pusztamarót volt, egy erdő közepén lévő ifjúsági tábor. Az idő idén nem volt kegyes, egész nap hol esett, hol csöpörgött vagy éppen csak lógott az eső lába. Bár elég sokan voltak, sajnos nekem egyetlen ismerős se volt... se kutya, se ember :(
Persze sokakat ismertem nicknévről, felismertem kutyákat, de a régi bagázsból, akikkel jóban voltam, senki sem volt. :(

Tejbetök

Szélvészkisasszony

Kutyák azért jól érezték magukat, bár Zóra korántsem játszott és rohangált annyit, mint tavaly. Talán azért, mert idén nem akadt játszótársa.
Darwin ellenben elemében volt. Ahol potenciális esélyt látott arra, hogy valami kaját kapjon, azonnal ott termett és máris bedobta a "Hello, Darwin vagyok, adsz enni?" formáját. És persze, hogy mindenkitől kapott!!!
Egy család még örökbe is akarta fogadni... na még mit nem!!! Arról már lecsúsztak egy kicsit!!!

Darwinom eladta magát... hűtlen dög! :P

Képeket én nem csináltam, ellenben mások igen.
Ezúton is köszönet érte ovikinek.
Fejemet kéretik nem nézni, csak az ebeket!

Darcus vár

Zozi nem vár :D

dupla nasi :))

eszem... meg a kutyám is :D

WT tréning, Tordas

2011-10-18T13:35:00.000+02:00

Na szóval, ezennel megkezdem a lemaradások pótlását.
Szigorúan tartva a kronológiai sorrendet (buhahaha, én meg a szigorú sorrend... sose gondoltam volna, hogy ez a két dolog egy mondatban fog egyszer szerepelni - ráadásul én írom le), elsőként jöjjön a beszámoló a Tordas Zooban tartott Working Test tréningről, amin mint fotós(nak álcázott zavaró tényező :D) volt szerencsém részt venni.

A történet úgy kezdődik, hogy a HRK szervezett egy Working Test tréninget Tordasra, szeptember végi dátummal. Néztem is, hogy jó lenne menni, de egyrészt se kompániám, se anyagi fedezetem nem volt rá... szóval kissé sajgó szívvel, de lemondtam róla.

Már nagyjából el is feledkeztem a dologról, amikor a hét elején kaptam egy emailt Kádár Esztertől, hogy léééécccci, léééééccci, tudnék-e menni szombaton a tréningen fotózni.
*_* .... filmszakadás... kissé leesett az állam a csodálkozástól, hogy ééén??? tényleg éééén??? mint fotós??? de most tényleg ééén??? de hiszen én nem vagyok fotós, csak egy lelkes amatőr; hobbista, ahogy mondani szoktam.
Tényleg én. És tényleg fotózni. Wíííííííí! Naná, hogy igent mondtam! :D

Gyorsan egyeztettem Krisztával, tudja-e, merre vezet az út Tordas Zooba (merthogy nekem lila gőzöm se volt, sanszosan eltévedtem volna valahol). Megbeszéltük, találkozunk, ő megy elől, én megyek utána (isteni haditerv - működött).
Nyolc óra után néhány perccel berobogtunk a Tordas Zoo kapuján (hál' istennek nem mi érkeztünk utolsónak, jöttek még utánunk, hehe), Kriszta elővette Riot, én meg a masinát.
Kaptam Esztertől szép HRKs nyakbalógót (amit sikeresen elfelejtettem visszaadni a végén, bocsiii, majd legközelebb), néhány instrukciót (tömeget!!!) és belevágtunk.

Most mesélhetném hosszasan ecsetelve, hogy milyen feladatok voltak, de 1. nem emlékszem már az összes feladatra, 2. aki ott volt, az úgyis tudja, a többieket meg nagy valószínűséggel ez a része nem érdekli. Szóval mindenki szíves engedelmével ettől most eltekintek, illetve dióhéjban:
- a csapat kétfelé osztódott, a két trénerrel, Olivérrel és Csabával.
Mindkettőjüknél 2-2 feladat volt minden osztálynak (E-L-M-S).
Sacperkábé 15 kutya volt mindkét helyszínen, a feladat elvégzése után pedig cseréltek.

Én, mivel minden kutyáról és vezetőjéről kellett kép, lecövekeltem az első helyszínen, Olivérnél. Az égiek megkíméltek minket, és az előzetes jóslatokkal ellentétben ragyogó napsütéses időnk volt. Ennek meg az egész napos fűben ücsörgésnek és kattintgatásnak az eredményeképp még egyszer utoljára jól lebarnultam idén :D

Kép millió és egy lett, este még leválogattam, el is kezdtem szerkesztgetni, de végül győzött az álmosság, és félretettem a gépet.
Töredelmesen be kell valljam, hogy csak egy hét múltán álltam neki újból, de esküszöm nagyon jó mentségeim vannak. De tényleg.
A következő héten céges elvonuláson voltam a világ végén, se térerő, se net, se semmi, aztán hazaérvén lázasan fetrengtem két napig. Így történhetett meg, hogy csak egy hét múlva küldtem át Eszternek a linket a képekkel, de posztolni már nem volt energiám.

Ha bárkit érdekelne, a tréning képei itt találhatóak meg.
Köszönöm Eszter a felkérést, szuper nap volt, nagyon jól éreztem magam!!!

Veri az élet

2011-10-17T12:28:00.000+02:00

Nahát, ilyen is régen volt már, hogy ennyi ideig egy árva betűt se pötyögtem a blogba. Most valahogy úgy jött ki a lépés, hogy vagy időm nem volt írni vagy téma nem adódott, amiről lehetett volna sztoriznom.

Persze azért történt egy s más a mi kis hétköznapi életünkben is - legutóbb például RR találkozón voltunk a szőkékkel, fotóztam Tordason WT tréningen is, meg közben kiruccantan pár napra a jávorszarvasokhoz Stockholmba is. :D Na jó, nem kifejezetten a jávorszarvasokhoz, de ha már ott voltam, meg ők is ott voltak, akkor bizony már megnéztem őket is. Cukik voltak! :)

Szőkék továbbra is jól vannak, Darwinom allergiája nem múlik, csak átalakul... mostanság nyalogatás helyett inkább vakarózik a szentem - én meg porszívózok utána! :P

Szóval most kipróbálunk egy kifejezetten gyógytápot - egy fehérje- és egy szénhidrátforrás.
Attól nem tartok, hogy nem fogja megenni (olyan dolog nem létezik a földön, amit Darwin ne enne meg), talán még a vakarózásának is jót fog tenni.
Már csak azt kéne kifundálnom, hogy hogyan a jó fészkes fenébe fogok még egy táptartó vödröt besúvasztani a spájzba??? Mert ugye a spájzokat jellemzően nem úgy tervezték, hogy egy zsák krumplin és hagymán kívül még két, egyenként 30 literes műanyag táptartóvödörnek is jusson hely. Pedig igazán tervezhették volna úgy is!
Mert ugye így két kutya, két táp, két vödör.
Plusz ugye vidékre is vihetek le külön kaját, mert ha ott vannak, akkor is enni kell valamit.
De érdekel is engem, hogy mennyi macera, meg vödör, ha ettől elmúlik a vakarózás!
Veri az élet, veri heppi! :D

Vintage

2011-09-16T12:27:00.001+02:00

Unatkozom.
Erre jó édes anyám mindig azt mondta, csak a hülye gyerekek unatkoznak.
De mihez kezdjek, ha egyszer az aktuális könyvemet kiolvastam (igaz, csak tegnap kezdtem bele - Safier: Pocsék karma - tessék elolvasni, rohadt jó könyv!!!), a munka annyira nem vonz, de itt kell ülnöm még egy ideig az asztalomnál??!!
Naná, hogy szörfölök a neten! És mindenféle vicces képszerkesztő programokba botlok, amivel ilyen képeket lehet csinálni. :)

Most ilyen vintage hangulatban vagyok!
Amúgy is inkább a hagyományos, papír alapú képek híve vagyok.
Volt abban valami szívet melengető, amikor izgalommal telve bontottuk ki az előhívott képeket tartalmazó borítékot, kíváncsian arra, melyik kép, hogyan sikerült, ki pislogott vagy mozdult bele, vagy kinek lógott éppenséggel az ujja a lencse elé! :D
A digitális gépek térhódításával persze ez eltűnt, de akkor is... én még mindig szeretem a kis képeimet előhívatni, giccses albumokba rendezgetni, hülye fülszövegeket írni mellé és a kedvenceket keretekben kirakni a polcra . Vessetek meg, nevezzetek maradinak, ez van! :)
Kaptam szülinapomra digitális képkeretet is, de azóta is a dobozában van... valahogy nem tudtunk megbarátkozni! :)

Páratlan páros

2011-09-14T13:10:00.000+02:00

Megvagyunk, elvagyunk, már ha valaki aggódott volna, hogy eltűntünk.
Igen, eltűntünk, illetve csak a világhálóról - se időm, se affinitásom nem volt pötyögni a gépbe. Meg amúgy se történik semmi izgi a házunk táján.

Szőkék megvannak, napról napra közelebb kerülnek egymáshoz. Mára már eljutottunk odáig, hogy csak párosban hajlandóak működni - magyarul, ahová az egyik megy, oda jön a másik is, és vica versa.
Tehát kettesben - jobban mondva édes hármasban, a két kutya meg én - megyünk állatorvoshoz, kutyakozmetikushoz, postára, pékségbe, újságoshoz, dolgozni, kocsit mosni, halat venni.... mindent :D
Nem panaszkodom, én akartam, hogy szorosabb legyen a kapcsolat a két kutya között... megkaptam! :P

Régen mindig irigykedve néztem Andi labijainak, Gubának és Lilinek a képeit, ahogy a két fekete összebújva alszik. Az én két kutyám bezzeg a lehető legtávolabb feküdt egymástól a szobában.
Belenyugodtam, ez van. Ezek max akkor fekszenek egymás mellé, ha bezárom őket a spájzba, ahol nincs több hely!

Erre föl milyen látvány fogad egyik reggel? A szobám küszöbén elterülve a két kutya, nagyban hortyog mindkettő, miközben Darwinom Zóra fenekét használja párnaként, az meg hagyja. Megdörzsölöm a szemem, hátha elfelejtettem felébredni, és álmodom.
Nem, nem álmodom. Határozottan ébren vagyok. És ezek határozottan az én kutyáim, és határozottan egymáson fekszenek.
Megbökdösöm Zórát, minden rendben van-e vele. Él és virul, kissé ugyan neheztel, amiért álmában birizgálom.
Csoda történt tán?? Az én kutyáim együtt alszanak?? Egymáson??

Fényképes bizonyítékom nincs, mert mire előkapartam volna a gépet, naná, hogy fölkeltek, szóval kénytelenek lesztek elhinni.
Azóta az eset többször is megismétlődött (erről is csak telefonos képek születtek - az volt kéznél! :D) - persze már nem lepődöm meg annyira, mint első alkalommal.
Azért így is mindig megállok egy pillanatra, elnézem a két szőkét, ahogy békében szuszognak egymás mellett... és tudom, hogy megérte. Megérte szenvedni az összeszoktatással, a két kutyával, szembemenni a családdal, hogy nekem igenis kell két kutya, nekem igenis ez a két kutya kell.

Nem éppen a csúcsképeink, telefonnal készültek - de íme a bizonyíték, hogy a szőkék együtt alszanak! :)

Visszatérve hozzánk... vagyunk, élünk, sétálunk, kocsikázunk, dolgozni járunk, úszni járunk, dokihoz járunk - éljük a megszokott kis életünket.

Sajnos Darwin allergiája elég rapszodikusan alakul, hol jobb, hol rosszabb.
Eddig nem nagyon írtam róla, mert ez egy elég hosszú folyamat, mire kiderül, mire allergiás... már ha egyáltalán kiderül. Hosszú heteket töltöttünk tápváltogatással, egyik se segített. Visszatértem a halashoz, attól legalább szép a szőre, és nem mellesleg szereti is.
Jártunk több állatorvosnál is, csináltattunk többféle vizsgálatot, nulla eredménnyel.
Hétfőn kiderült, hogy a régebbi bőr- és szőrkaparék vizsgálatkor a labor "elfelejtette" megcsinálni a bakteriológiai vizsgálatot... f@sza. Most újabb mintát kell venni. Igenám, de a sebek már begyógyultak, és abból kéne a minta. Ergo most várhatom, amíg eb csinál magára egy újabb sebet, és akkor irány a doki, mintavétel, labor, stb.

Aztán, ha ez se hoz eredményt, akkor szteroid kúra, esetleg allergia vizsgálat... potom 62ezerért.
Igggen... 62ezer. Forint. Magyar forint. És a végén nagy valószínűséggel kihozza, hogy allergiás valami fű-fa-virág cuccra, ami ellen gyógyszer nincs, ellenben mindenhol megtalálható - tehát ott vagyok, ahol a part szakad.

Tegnap doki után/helyett lementünk pacsázni a Szigetre. Darwinom ismét hősieset alakított... egészen addig bemerészkedett, amíg a lába leért. Fotón megörökíteni már csak azt tudtam, ahogy kifele iszkol, mivel én is bementem vele a Dunába :) De vannak tanúim... hehe :D

Ímhol a bizonyíték, Darwin vízben (volt) - itt ugyan már kifelé iszkol a partra, de a vizes bunda bizonyítja, hogy meddig bemerészkedett!!!! :)

Darcus a többi időt inkább a parton töltötte, egy óriási berni bébi társaságában (csöpp 10 hós növendék... csak kétszer volt nagyobb Darwinnál), amíg Zóra meg én úszkáltunk. Jobban mondva, csak Zóra úszkált, én térdig álltam a vízben és botokat hajigáltam neki. :D

Sok kép nem készült, nem a fotózás volt az elsődleges cél.
Azért azt a párat, amit csináltam, feldobom.

Zozit nem kell nyaggatni, hogy bemenjen a vízbe :D

Ja, tegnap a dokinál mérlegeltünk is - Darwin 28 kiló (pónilónak jó lenne, goldenhez képest kissé szalonnás a lelkem... igyekszem fogyasztani), Zórababa kereken 30!! Na ezen meglepődtem, mert Zóra most igazán jó formában van, mindenki dicséri, hogy milyen karcsú. Ennek ellenére többet nyom, mint amennyit kisgömbőc korában. :D

Martin Deeley tréning

2011-08-28T23:57:00.000+02:00

Még a márciusi sarlóspusztai WT tréningen volt rá egy halvány, ámde annál tisztábban érthető utalás, hogy valamikor augusztusban majd hazánkba látogat az angol születésű, ám évek óta Amerikában élő és dolgozó retriever és spániel tréner, Martin Deeley.

Persze én már akkor szívtam a fogamat, hogy hűűű meg haaa, Martin Deeley, a Working Gundogs szerzője, annak a könyvnek, amivel évek óta szemezek az Ebayen, de még nem volt rá keretem, hogy be is szerezzem (ami késik, nem múlik, ugye).
Ha egyszerűen szeretném kifejezni magamat, Martin Deeley a retriever képzések egyik alapfigurája, sok kutyás forgatta a könyveit, járt a szemináriumaira és köszönheti neki a retrieverek képzéséről szerzett tudását.
Tök laikusoknak: Cesar Millan írta a Working Gundogs ajánlását :)

Szóval Deeley tréning. Augusztus első vagy második hétvégéje. Bakkkkkkkker!!!!!!!!!
Persze, hogy pont akkor, amikor nekem a legnagyobb a hajtás a munkában.
Augusztus első hétvégéje Sziget előtti hétvége, vasárnap bejárás, tutifix, hogy nem tudok eljönni onnan.
Maximum szombaton. De az is nagyon maximum. És nagyon neccesen.
Augusztus második hétvégéje meg Sziget. Ehhez ugye nem kell kommentár? :) Totál bukó az egész!

Innentől már csak abban reménykedtem, hogy a kevésbé alkalmatlan hétvégét válasszák a fiúk a tréning megszervezésére. Mert akkor van egy halványka esélyem, hogy ha az egész hétvégére nem is, de talán a szombati napra el tudok valamilyen úton-módon szabadulni. És bejött! :))))))

Trénerünk, Martin Deeley

... és a botja :D

Júliusban kiderült, hogy a tréning hivatalos időpontja augusztus 7 - 8., Bábolnán.
Gyorsan leadtam a jelentkezésemet, utaltam a részvételi díjat, és elkezdtem pedzegetni a főnökeimnél, hogy esetlegesen Sziget előtti utolsó szombaton egy napra email és mobil kapcsolat nélkül lennék. Esetleg. Talán. Ha megoldható. :))))))))
És megoldható. :D Hála az én ügyes kis csapatomnak, akik vállalták, hogy ha aznap bármi egetverő probléma, égszakadás-fölindulás lenne, tartják helyettem a frontot! :)

Angol Springer Spánielek a Springer Nest Kennelből


várakozás... unalmas :)

koncentrálás

Szóval minden előkészítve, kisautó megtankolva, autópálya matrica megvéve, térkép kinyomtatva (és sikeresen benthagyva az irodában az asztalomon :P), fényképelő akkuja feltötlve, memokártya elrakva, pótmemokártya is - indulásra készen!!!!
JarJarral édes kettesben elindultunk hát a kora reggeli Budapesten keresztül, egyenesen fel a sztrádára és irány Bábolna. Nagyjából úgy egy óra múltán kezdtek kétségeim támadni, hogy biztosan jó autópályán vagyok-e, mert a múltkor mintha hamarabb jött volna a Bábolna-Ács lehajtó tábla.
És csak mentem, és mentem, és mentem... és akkor szembe jött vele a McDonald's Bábolna 11 km tálba. Életemben nem örültem még ennyire Meki táblának! :D:D:D

Beretta Von Den Hochangern 'Trudy' feladat közben

és utána :)

Innentől már sima volt az út, elsőre odataláltam a találkozóhelyre. A többieket elvitte a GPS az ellenkező irányba. He, ezért nem kell nekem ilyen kütyü! Marad a jó kis papírGPS (vagyis a térkép!) :)))

Megérkezés, regisztráció, egy gyors kávé a többiekkel és aztán irány a bábolnai arborétum, a tréning helyszíne.
Kint az arborétumban esett le, hogy már megint elfelejtettem magammal hozni a horgászszéket, így ülhetek a vizes-sáros fűre. Persze nem csak a horgászszéket hagytam otthon, hanem kb mindent, ami kellhetett: esőkabátot, gumicsizmát, pulcsit. :)
No sebaj, nem vagyok cukorból, egy kis sártól még senkinek sem lett baja.

Az egyik cseh hölgy labija egy sikeres jelölésből visszafelé


Burning Hot of the Famous Family 'Nelson'

Golden Treasure Chrissy

Cheyenne, a flat

Martin először tartott egy kis elméleti okítást abból, hogy ő hogyan szokta nevelni/tréningezi a saját kutyáit.
Persze itt is, akárcsak áprilisban Damiannél, kaptunk egy hárombetűs jótanácsot:
ABC - ha megöltök se jut eszembe a betűk jelentése most, csak a B = Balance :)

Ezek után a kezdő kutyákon volt a sor, egy-egy feladat erejéig.
Volt két rettentő édes kölyök spani is, na, azokat fotózni lehetetlenség volt, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem látszottak ki a fűből!!!

Questcock Akeem

Questcock Akira 'Beni'

A további program gyors ebéd lett volna... volna, mert az ebéd minden volt, csak gyors nem!
Másfél!!! órát vártunk a kajánkra, egy egyszerű zöldfűszeres tésztára. És még csak nem is volt olyan finom.
Persze a mi asztalunk volt az utolsó, aki megkapta, és ezáltal az utolsó, aki befejezte az étkezést! :)

Gáláns Donna Summer 'Lencsi'

Délután a haladó kutyáknak voltak feladatok, hármas jelölésekkel, zavaróval stb.
Itt is készült pár kép.

Jorbaháti-Nimród Bonita 'Boni'

Springer spániel munka közben

A nap végeztével fáradtan, de lelkesen ültem be a kicsikocsiba, felhörpintettem a maradék (addigra már kellemesen megmelegedett) energiaitalomat, hogy el ne aludjak hazafelé, és go home!
Alig másfél óra alatt haza is értem, parkolóhely persze nuku a ház előtt, hát beálltam a ház elé.
Akkor vettem észre, hogy egy dísztárcsával mintha kevesebb lenne az autón... szerencse a szerencsétlenségben, hogy a dísztárcsa 10 méterrel odébb feküdt a padka mellett :)

A tréning összes képe a galériában lakozik (majd egyszer, ha feltöltöm), ha valakit érdekelne. :)
Köszönet a szervezésért és a nagyszerű napért a Bird-dog-os fiúknak! ;-)

Élünk és virulunk

2011-08-24T11:32:00.000+02:00

Mostanában finoman szólva is kissé elmaradtam a blogírással.
Egyrészt a sok meló, másrészt nem is volt nagyon miről, hiszen a szőkék 3 egész héten át nyaraltak a vidéki rezidencián (vagyis nagyimnál). Persze hiányoztak nagyon, de be kellett lássam, ezzel a munkatempóval, ami nekem augusztusban van, nem nagyon tudtam volna velük foglalkozni.
Így meg legalább jó helyen voltak, a családdal. :)

Három hét után múlt hét közepén kaptam vissza a dögöket, mikor is én is csatlakoztam a nyaraló csapathoz.
Vasárnap sajnos haza kellett jönnünk, hiszen hétfőn ismét meló... egyszer majd valamikor rendes szabira is megyek ám, csak még halvány lila gőzöm nincs mikor. De majd egyszer... remélem! :D

A három hét alatt azért történt egy-két érdekes mozzanat, amiről majd igyekszem a későbbiekben hosszasan is beszámolni.
Elkészült például vidéken a kerti tavunk, ami nagy népszerűségnek örvend Zozikámnál. Darwin magasról tesz rá, neki az csak egy túlméretezett pocsolya. :D
A tó be is népesült halakkal: vannak arnyhalaink ( köztük ét gülüszemű aranyhal... baromi rondák, ebből adódóan imádom őket), van két arany amurunk, és persze az elmaradhatatlan koi pontyok.

Még Sziget előtt sikerült lejutnom a Martin Deeley tréningre is - igaz, csak a szombati napra, tekintve, hogy vasárnap nekem már teljes gőzzel Szigetelés volt, de így is nagyon élveztem. Részletes beszámoló majd később, fotókkal egyetemben (bezony ám, fotóztam most is rendületlenül).

A tegnapi nap legnagyobb híre pedig, hogy Darwinom mégis retriever: ÚSZIK!!!!
Igaz, mozgásában feltűnően hasonlít Moby Dickre, a fehér bálnára, de a lényeg, hogy bemerészkedett a vízbe, és úszott!!! Köszönhetően a háztartási keksznek és annak, hogy én is majdnem derékig bementem vele a Dunába.
Sajnos fényképelőt nem vittem, mert az eredeti terv szerint dolgozni mentünk az ebekkel, csak a jó időre való tekintettel döntöttünk úgy, hogy megnézzük a Hajógyári másik végét. Ellenben van szavahihető tanúm, aki nemcsak szemtanúja, de tevékeny részese is volt a nagy eseménynek.

Hirtelenjében most ennyi. Ha lesz egy szusszanásnyi idő, jövök a beszámolókkal és a képekkel is. :)))
És mivel véget ért a fesztiválszezon, mostantól megint visszatérünk a rendszeres bejelentkezésekhez.

Vadászkutya...Horgászkutya!! :))

2011-07-26T11:17:00.000+02:00

1098, 26 0352, és 186, 4 464

2011-07-25T12:11:00.000+02:00

Ez a napok és órák száma, amit Zóra és Darwin velünk töltött eddig, Leírva rengetegnek tűnik, mégis még most is úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna, hogy ültem az autóban, görcsbe rándult gyomorral haladtunk Pomáz felé Zóráért. Aztán amikor ugyanezekkel az érzésekkel, immáron Zórával az ölemben utaztunk Sacihoz Kunszentmiklósra, Darwinért.

Azt mondják, az idő megszépíti az emlékeket. Talán igaz... abból a szempontból biztosan, hogy az ember könnyebb szívvel emlékszik vissza a nehezebb időszakokra pár év távlatából. De én nem akarom elfelejteni, miken mentünk keresztül, mire eljutottunk addig, ahol most vagyunk. Nem akarom elfelejteni, mennyi küzdelem, könny, erőfeszítés árán jutottunk el odáig, ahol vagyunk most.
Nem fogom részletezni, akik olvasnak minket ,ár egy ideje, azok tudják, miről beszélek.
Azt szoktam mondani, megküzdöttünk egymással és egymásért... de megérte. Százszorosan. Ezerszeresen. Nincs arra szám, hogy mennyire... ♥

Nem ünnepeltünk annyira... szinte már természetes, hogy velünk vannak, hogy ketten vannak.
Kaptak felturbózott vacsit, mindenféle finomsággal, és ennyi. Idén erőt vettem magamon, és nem vásároltam össze huszonhatodik játékot, ami vagy valamelyik sarokban vagy ágy alatt végzi,. vagy a doboz alján :)

Három év és egy fél... ennyi ideje vannak velem... ennyi ideje vagyok velük... remélem még nagyon sokáig :)))

Három év és egy fél

2011-07-24T23:06:00.000+02:00

Survivor

2011-07-13T11:12:00.003+02:00

Jelenetem túléltük az idei fesztiválszezon első felét (Volt és Sound), már "csak" egy Sziget van hátra és utána Hawaii!!! Mármint képletesen Hawaii... nem szó szerint... de jó is lenne... pálmafák, kókuszdiók... tenger.. hjaaa :)))
Szóval túléltem, egy kedves kis betegséget kivéve, ami nagyon ragaszkodik hozzám, így most finoman szólva is már egy hete olyan a hangom, mint egy rossz transzvesztitának, már amikor nem fuldoklom a köhögéstől :S
Szóval az élet szép, happy meg minden ilyesmi.

Szőkéim ♥

Dögök örültek tegnap, Zóra konkrétan a nyakamba ugrott, aztán eszébe jutott, hogy ő most tulajdonképpen fasírtban van velem, amiért majd két hétre leléptem, és otthon merészeltem őt hagyni.
Aztán később kibékült...főleg mivel az estét egy jó kis úsztatással zártuk.
Erzsébeten néztünk meg egy kis Duna-szakaszt, egész jó. Lehet parkolni a partnál, tiszta is (úgy ahogy), ember se volt sok. Mondjuk Zóra ahhoz a kevéshez is odanyargalt, akik ott voltak. Nem is értem miért nem örültek az én csurom vizes, őrülten nyargalászó kutyámnak??? :)))))

Virágot hoz, rendes kutya :)

szelektív :D

meg is eszi, amit kihoz... mondom én, hogy szelektív... vagy hód :D

♥

Zozo persze azonnal bepörgött, amint megérezte a vizet... naná... golden a lelkem! :)
Darwint annyira nem villanyozta fel a dolog, gondolom még életében nem látott ennyit vizet egyszerre.
Csak vágta a csodálkozó fejeket, amikor Zóra ki-be rohangálta a vízből. Ő egyenlőre még köszönte szépen, inkább a parton maradt, bár topogott izgatottan a parton, de annyira azért nem volt bátor, hogy kipróbálja!
Sebaj, ami késik ugye.... ;-)

Darwin puncsol... tipikus

térül-fordul

ááááá... kicsit sem unta halálba a fejét :D

Én persze a nagy eszemmel nem vittem semmi dobálni való játékot, így Zóra először egy adag moszatot, majd egy szál virágot hozott ki nekem a vízből. ♥
Aztán egy kólás flakont, ami végül is egész jónak bizonyult, így az lett az apport! :) A végén azért nem tettük vissza a vízbe... kidobtuk... védjük a környezetet, no! :)

Indul...

...ráfog...

... fránya palack odébb lebegett...

... de azért megvan! (meg a virág is)

Coca-Cola reklámarc... avagy a kutyám is zöld! ;-)

Este nem kellett altatni a szőkéket, mindketten kidőltek, egyik erre, másik arra.

Golden on Board

2011-07-05T14:29:00.000+02:00

Ez lesz JarJar fenekén :)

Napközi

2011-06-28T23:00:00.001+02:00

Ebeket napközibe adtam. Apu napközibe. Én ugyanis délelőtt irány Sopron, VOLT fesztivál, munkamunkamunka.... :S
Pluszban ez volt JarJarral első hosszabb közös utazásom... potom 200 kilométer... jó volt, szerettem :))))
megérkeztünk egyben, autó is, utasok is, csomagok is... ja, én is. :D

Dögik hiányoznak... nagyon :( Még a biztonsági őrök fém szájkosár mögül nem túl barátságosan vicsorgó kutyáiról is ők jutnak eszembe... (megjegyzem, rám nem vicsorogtak, sőt... tudják ők, hogy kutyás vagyok, no)
Tegnap este búcsúzásul megnyönyörgettem őket, már amennyire hagyták.
Zóra tudta... nem hülye, tudta, hogy elmegyek pár napra. Darwin persze nem értette, de szerintem hamar rájön ő is.
Reggel még sétáltam velük egy nagyot, tőlem kapták a reggelit is, aztán go...
Most vasárnapig ki kell bírni valahogy... nekem Sopronban, nekik nélkülem otthon. Bár gyanítom Darcusom nem viseli meg annyira a dolog, mint Zórát, ő azért sokkal anyásabb.

Képek... még a nagygenerál után készültek... azóta már nem ilyen jólfésült a brigád :D


A dögök elbohóckodták a csoportképet :))

Zóra megunta... Darwin még lelkes

Zóra itt már nagyon unja... Darwin meg a jutifalatra pályázik

Angyalok

2011-06-14T14:20:00.004+02:00

Hisztek az angyalokban? Mármint az igaziakban... nem a pufók arcú göndör fürtös pelenkás kerubokban, akik egy felhő szélén csücsülve ringatóznak az égben.
Azokban az angyalokban, akiket bár nem látunk, de érezzük, hogy velünk vannak - egy gondolatban, egy megérzésben, vagy akár négy lábon arany színű bundában. :) ♥

Nekem is vannak angyalaim - Földön és az Égben egyaránt.
A két aranybundás a szó minden értelmében vigyáz rám a Földön (esetenként az ágyban mellettem fekve) - valaki más pedig az Égből vigyázza a lépteimet.

A Vodafone idén is elindította Főállású Angyal programját, a társadalmi felelősségvállalás jegyében.
Egy nagyon kedves barátom, Early, Jenny és Törpi gazdija, Kriszti is jelentkezett Angyalnak, a felelős állattartás nevében.
Nem vagyok egy nagy FB szavazós, de ez egy olyan program, ami mögé szerintem érdemes állni.
Szóval ha tehetitek, szavazzatok Krisztire és a felelős állattartásra - hogy az állatoknak is legyen angyala! :)

Szavazni a következő linken lehet: http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?showproject=226&ref=nf

Vérzivataros idők

2011-06-08T15:41:00.000+02:00

Ez az időjárás katasztrófa... hirtelen zivatarok, nagy dörgéssel villámlással, utána-előtte fullasztó nyomott hőség.
Teljesen kiszipolyozza embert, kutyát egyaránt. Főleg szegény Zórámat. :(

A múlt hét közepe óta nagyjából egy vagy két olyan sétánk volt, amin nem volt végig feszült és ideges... naponta minimum négyszer sétálunk, de sokszor ötször... nem túl jó arány :((
Kapja a B vitamint, de sokat nem segít az állapotán... legszívesebben az egész napját a legkisebb lukba bújva töltené a lakásban...Darcusom detto utálja a viharokat, de amint elmúlik a dörgés, nincs semmi baja.

Zóra viszont az egész front-dologra, légnyomásváltozásra érzékeny. Ha esik, egyáltalán nem hajlandó sétálni, még a kapun se nagyon akar kimenni. Ha véletlen nem esik, de szélsőséges a légnyomás, akkor is csak pórázon lehet sétáltatni, különben nagyon benne van, hogy fogja magát és elindul haza.
Igazából a pórázas séta már haladásnak számít, hiszen tavaly még ilyenkor leblokkolt és se előre, se hátra, csakis hazafelé! Most már szépen elsétál mellettem, retriever pórázzal a nyakában, gyorsan elvégzi a dolgát, utána pedig jön láb mellett.
Ezt se gondoltam volna, hogy egyszer eljutunk odáig, hogy Darwinom megy majd póráz nélkül, Zóra meg vezetéken... :S Jobb szeretem, amikor mindkettő wireless bóklászik körülöttem, vagy előttem baktat két szőke goldenpopó, szorosan egymás mellett :))))

Ma is fél 5kor keltettek... vihar... ilyenkor vagy a fürdőbe vonulnak el testületileg, vagy ha nem olyan hangos, akkor az én szobámba a vackukba (vagyik Zóra kosarába vackolják magukat). Ha engedném, akkor az én ágyamban lennének, lehetőleg a fejemen. :P
Ma hajnalban a WC-t szemelték ki, mint mentsvárat... végül a spájzot leszámítva az a legkisebb helység...
Remélem hamar elmúlik ez a zivataros időszak... és visszakapom a kutyámat! :((

Birkanyírás

2011-06-02T22:49:00.003+02:00

Már egy ideje számolgattam vissza a napokat... már csak egy hét, már csak három nap... és Darcikám végre megnyíródik.
Bezony ám, a fiatalúrra már bőven ráfért egy kiadós kozmetika, hiába fésülgette (vagy inkább cibálta szerencsétlent) anno ideiglenes befogadója, Saci, fésültem ki belőle szatyorszámra én is a szőrt, csak hullott, de bitangul.
Ráadásul szegénykém olyan kis kócos szakadtka volt, nemhogy ollót, de szerintem fésűt se látott soha életében azelőtt. Három fürdetés és számtalan órányi kefélés után arra jutottam, jobb, ha egy szakavatott ember veszi kézbe Darwinom és végzi el rajta az utolsó simításokat.

Jelentem, túl vagyunk a nagygenerálon. :) Már két hete bejelentkeztünk a lányokhoz a Trend kozmetikába, és ma reggel felvirradt a napja, hogy ebiket bepakoljam a járgányba, és irány Buda! Merthogy a kozmetika itt a "közleben", Budán található, kb. 5 percre a melóhelyemtől.
Végigszántottam járgánnyal a városon (na jó, csak az alsó rakparton, és azt is csak 70-el) és egy kis plusz kör után 10 óra előtt pár perccel megérkeztünk Bettihez és Nikihez, a két kutyafodrász lányhoz.

Lányok rögtön kezelésbe is vették Darwinom, kapott finom fürdőt (ezt annyira nem értékelte, csak állt a kádban, 'mit vétettem ellened, hogy ezt érdemeltem???' ábrázattal). Utána egy kis száradás a napon, majd a hajszárító által - a lányok szerint egyébként extra gyorsan szárad a bundája, ahhoz képest, hogy mennyi van neki.
Már a szárításnál is csak úgy hullottak a szőrpamacsok kifelé, de amikor a ritkító ollók is előkerültek... na akkor jött az igazi birkanyírás! :)))
Darwin egyébként baromira nem zavartatta magát, ha nem támasztjuk, simán eldől az asztalon és horpaszt, nyírás ide vagy oda.

Végül csekély 2 óra múltán egy teljesen másik kutya ült a szőrkupac közepén.
Kicsit még fura, hogy ilyen 'kopaszka', de nagyon szép lett, igazi golden. ♥
Már nem kócoska, hanem egy jólfésült goldenfiú. Még parfümöt is kapott. :))))
Köszönet érte Nikinek és Bettinek, akik nem csak megnyírták, de halálba kényeztették is Darcuskát (akinek eddig is nagyon mostoha sorsa volt) :-)

Következik Zozikám, jövő hét pénteken! Na nehogymá' ő kimaradjon a jóból" :)))))

Just a perfect day

2011-05-31T22:45:00.003+02:00

Hát a mai az minden volt, csak nem pörfikt. :(
Munkával úgy el vagyunk maradva, mint a huzat, és egyre csak gyűlik, és gyűlik... más téren se vagyok olyan hű de a toppon... azt is mondhatnám, hogy szét vagyok esve, mint egy rosszul összerakott legotorony.

Este fél hétkor klaffogtam haza melóból, dög fáradtan, enyhe fejfájással (ez már fel sem tűnik - három hete konstans fejfájásom van), bányászbéka segge alatti kedvvel. A legkisebb porcikám sem kívánta az esti sétát. De ez ugye nem kedv kérdése.
Aztán gondoltam egyet, kocsi van, miért ne vinném el a dögiket a mezőre? Ott nem kell semmilyen kutyát kerülgetni, senkivel jópofizni, csak a mező meg az ebek és én.

Persze szőkék körében lelkes fogadtatásra talált az ötlet :D
Sikeresen és egyben eljutottunk a mezőig, leparkoltam (azt most ne firtassuk, hogyan), aztán usgyi!
Darwinomból előbújt a vadászkutya, Zozival kettesben bevetették magukat a susnyásba, ahonnan sikerült felriasztani egy fácánkakast. Én megijedtem, szőkék által, nézték, ahogy repül a fácán majd vad kutatásba kezdtek, hogy hol lehet a többi.
Zóránál dili a köbön, Darwinnál 10 perc blackout, se hall se lát, csak ment előre a derékig érő fűben. Én meg utána, nehogy le találjon lépni a drágám :P

Találkoztunk egy goldennel meg a gazdájával, akinek sajna a nevét nem tudom, de kábé minden másról dumáltunk. Munkakutyás :) Kiderült, egy csomó mindenkit ismer ő is, én is. Hiába, kicsi ez a világ! :)

Végül az égzengés zavart minket haza (illetve ebeket, akik rühellik a vihart és még félnek is tőle).
Amint beszálltunk a kocsiba, már el is eredt az eső.
Itthon gyors vacsi, azóta húzzák a lóbőrt a helyükön.
Kép nem sok készült, inkább Darcuson tartottam a szemem, mint a Canon keresőjén :)))))
De azért egy naplementés közösös lett....most ez a kedvenc :)

Naplemenet és goldenek.. a (majdnem) tökéletes befejezése egy tökéletelen napnak :))))

Szőkéim... imádom őket :)))

Bejött

2011-05-25T12:39:00.000+02:00

Mármint a tegnapi húzásom, a 11 órai séta.
Édes drága Darwinom hagyott engem aludni éjszaka, így majdnem sikerült 7 órát aludnom egyhuzamban.
Azért majdnem, mert azért fel ébredtem fél 4-kor, csak úgy, megszokásból, meg fél 5-kor is, amikor Apukám kelt.
Reggel hétkor már nehezebb dolgom volt, mert alig bírtam rávenni a szemhéjaimat, hogy nyitva maradjanak, és ne csukott szemmel kelljen botorkálnom a lakásban. Bár már volt rá precedens, és elég jól megúsztam egy-két zöld folttal. :D

Esti sétán szereztünk új barátot, Füli, a hat hós kisvizsla személyében. Fülinek nagyon tetszett, hogy van kinek a fülét húzni (jelen esetben Zóráét), Zozikám pedig meglepően jól bírta a kiskölök rohamait.
Pénteken költöztek a környékre, gyanítom, nem most bandáztunk együtt utoljára.

A 11 órai sétára mindkét szőkét akartam vinni, de az eső lógó lábára való tekintettel Zórám úgy döntött, köszöni szépen ő inkább maradna. Nem erőltettem, maradjon, ha akar.
Igen ám, csakhogy amint Darci észrevette, hogy Zóra nem jön, neki sem akaródzott már annyira menni.
Nemes egyszerűséggel beült az asztal alá és onnan pislogott kifelé, holott egy perccel előtte még ott toporgott körülöttem. Azért egy kis nasival rá lehetett venni, hogy előbújjon, és lent a parkban már nem volt semmi baja.

Azért elég spuri tempóban iszkolt hazafelé (máramennyira a dp-s lába engedi), és nagyon örültek mindketten a viszontlátásnak. :))

:(

2011-05-24T15:39:00.000+02:00

Az elmúlt hét nem tartozott épp életem legjobb hetei közé - több szempontból sem.
Kaptam egy akkora pofont az élettől, hogy még most is szédülök tőle... számíthattam volna rá... nem tettem. Én bajom.
Most igyekszem összetartani azt, ami millió darabra hullik, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy továbbra is önsajnálatba süllyedve nyalogassam a sebeimet.
Nem magam miatt, hanem mert másoknak szüksége van rám - a kutyáimnak és a legjobb barátomnak is.

Szilvinek sem volt jó hete. Nem megyek bele részletekbe, aki akarja, olvassa el a blogjában.
És bevallom, lehet most nem voltam épp a legjobb barát, akinek lennem kellene. Az a barát, akinek ő tart, hogy vagyok.
De igyekszem. És ennél többet most nem tudok ígérni.

Az élet néha kurva kegyetlen tud lenni. Olyanokat büntet, akik nem érdemlik meg. És ott rúg belénk, ahol a legjobban fáj.
Donó nem érdemli meg, hogy 'nyugdíjas' kutya legyen... egyik kutya sem érdemli ezt, de ő tényleg nem.
De a világ itt nem áll meg. Kövezzetek meg, de én nem fogok sajnálkozni, mert az nem vezet sehová.

Én is végigcsináltam valami hasonlót... amikor Zóra beteg lett.
Egyik nap még attól kellett tartanom, hogy örök életére sánta lesz a kutyám, másnap már az is szóba jött, hogy lehet, hogy megvakul. Nem lett egyik sem.De nem maradt ugyanaz.

Rettentő nehéz elfogadni, hogy a lénynek, akit szeretünk nem tudunk segíteni.
Rettentő nehéz elfogadni, hogy a kutya, akit imádunk, már nem ugyanaz többé.
De nincs mit tenni. Megtanulunk vele együtt élni, mert meg kell tanulnunk együtt élni vele.
És az együtt itt a lényeg.

Szilvi és Don egy csapat, együtt. Együtt ismertem meg őket, és nem is tudnám elképzelni külön-külön.
Sokan ismeritek Donót, de talán nem túlzás azt állítani, hogy én egy kicsit jobb ismerem, mint mások.
Tudom, hogy minden vágya, hogy megfeleljen Szilvinek, bármit is kér tőle.
Imád dolgozni, tudom, láttam - de nem ez az élete. Az ő élete a gazdája.
Lehet, sőt biztos hiányozni fog neki a munka, ha már nem dolgozhat - de nem lesz tőle boldogtalan.
Csak akkor lesz az, ha azt látja, a gazdája boldogtalan.

Édesapám mondta egyszer, mikor nagyon magam alatt voltam, mert a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem: 'Amikor az út rögössé válik, nem az a megoldás, hogy visszafordulunk, hanem, hogy megfelelő cipőt húzunk.'

Azt hiszem, Szilvinek most az a dolga, hogy megkeresse a megfelelő cipőt.
Kiválasztani helyette nem tudom, maximum megmondani, hogy jól áll-e a lábán. Már ha kíváncsi a véleményemre.
De nem féltem... megoldja majd, ahogy mindent.
Vagy megoldjuk, ha az kell.

Éjszakai műszak

2011-05-24T13:30:00.001+02:00

Darwinommal vasárnap állatorvosnál jártunk.
Történt ugyanis, hogy a szokásos fésülködés közben - mellékzöngén jegyzem meg, hogy ismét egy szatyornyi szőrt sikerült belőle kiszednem, már nem számolom hányadik alkalommal, de még mindig úgy néz ki, mint egy arany színű jegesmedve... de már nem sokáig, be van jelentve a fiatalúr teljes generálra - találtam a farkincáján két, jó tízforintos nagyságú sebet. Az egyiken vastag var, a másikon félig lejött, alatta gennyes seb.

No, hazafelé irány a doki. Persze az én bátor kutyáim behúzták a kéziféket, amint a rendelő ajtaját átléptük.
Pedig Zóra most ugye nem is került sorra, de azért igyekezett minél hamarabb kiiszkolni a rendelőből.
Darwin meg jó 'tesó' módjára követte a példáját. Aztán amikor egyedül maradt, kedélyesen lefeküdt a rendelő padlójára, és részéről a fáklyásmenet. :D

Diagnózis: valami mirigy be van gyulladva, arra adott algériás (= allergiás :D) reakció. Kaptunk bogyót, aminek az egyik hatása, hogy Darcus átmegy törpevízműbe (értsd ezalatt, hogy a mostaninál is többet pisil), de remélhetőleg a sebek elmúlnak majd.

Tegnap elkezdtük a bogyót, és ennek fényében az éjszakai műszakot is. Este 10 körül még egyszer levittem a párost, remélvén, hogy ezzel megúszhatom az éjszakai kört. Hát nem úsztam.
Fél négykor arra ébredtem, hogy Darwinom az ágyam előtt toporog... automatikusan keltem és húztam a melegítőgatyát.
Darcus boldog vakkantásokkal nyugtázta, hogy felébredtem, megjegyzem, csak és kizárólag én, a család többi tagja aludt tovább édesdeden.
Szőkék körbepattogtak, dejódejó megyünk sétálni - én annyira nem örültem, megjegyzem, félig még aludtam.
Darwinra gyorsan felraktam a nyakörvet, biztos ami holt ziher, Zórára még azt se, és irány a kispark. Lent gyors pisi, kis bóklászás és srácok legnagyobb bánatára már indultunk is vissza. Ők azért még elsétáltak volna egy kicsit.

Gyanítom ma hasonló lesz a menetrend. Megpróbálom az este 10 órai sétát áttenni 11 órára, hátha akkor kihúzza fél 5-ig, amikor Apukám kel és viszi őket sétálni. Ha nem, akkor marad a hajnali ébredés.
Mondjuk egy pozitívuma van a dolognak... ilyenkor lustaságból nem rakok rájuk pórázt (Zórára amúgy sem), és Darcusom nagyon szépen működik így is. Legalább gyakoroljuk a 'vezeték nélküli' életmódot! :D

Boldog szülinapot River!

2011-05-24T10:58:00.001+02:00

Riverbaba, Kicsiraptor ma 2 éves!

Kívánunk Neki minden szépet s jót, naaagy velőscsontot vacsorára, de mindenekelőtt hosszú, egészséges és boldog életet! :-)

I have a dream...

2011-05-19T15:38:00.000+02:00

Igazából nem csak egy, hanem több is. Kinek ne lennének...
Vannak olyanok, amik reális időn belül megvalósulhatnak, és vannak olyanok, amiket csak remélni merek, hogy egyszer valóra válnak. Néha még remélni sem... vagy azt is csak nagyon halkan.

Világ életemben kutyásnak vallottam magam, ezt mindenki tudja rólam, aki egy kicsit is ismer.
Zsenge gyermekkoromban még kutyakiállításon is voltam, na ebből azóta kiábrándultam, ne menjünk bele a részletekbe miért. Persze nem kövezem meg azokat, akik ezt szeretik, mindenkinek szíve joga - én valahogy nem érzem jól magam abban a közegben, nem is megyek oda, ilyen egyszerű.

A rajongás az idő előrehaladtával nem múlt... sőt! Majd három évvel ezelőtt jött az én Zórababám, és jött a rajongás a goldenek iránt.

Akkor még fogalmam sem volt arról, mi az a field trial, dummy, blind, kettős jelölés, noisy handling és a többi... ma már van.
Akkor még nem tudtam, hogy lesz egy 'világ', ami annyira beszippant magába, hogy én, a született városlakó majd bokáig sárban fogok ázni egy erdő közepén, mindezt önként és dalolva csak azért, hogy megnézzem, hogy hoz vissza egy kutya egy fél kilós vászonzsákot.
Akkor még nem gondoltam volna, hogy képes leszek hajnalban kelni és gumicsizmában trappolni egy mező közepén, amikor még a nap sem kel fel.

Mindez már nem múlt idő, ez a jelen és a most. És hogy mi lesz a jövőben?
Remélem egy kis golden... még több hajnali kelés... tréningek a mezőn... egyszer talán working test... aztán talán field trial... :))))

És van egy másik álmom is. Igaz, nem kutya, de szorosan kapcsolódik a témához.
A másik szerelem, a fotózás.
Remélem belátható időn belül boldog kisgazdája lehetek egy új gépnek és egy 'rendes' objektívnek is.
Nem mintha a mostani gépemet nem szeretném, sőt, imádom a kis drágát, hiszen az első DSLR gépem, ráadásul saját magamtól kaptam szülinapomra! :D

De fejlődni csak úgy lehet, ha a lehetőségek is adottak.
Egy profibb géppel és objektívvel jobb képeket lehet csinálni... és mi más lenne a célom, mint egyre jobb és jobb képeket csinálni.
Eredményeket elérni pedig csak egy olyan kutyával lehet, akinek ez a génjeiben van.

Fura... bő három évvel ezelőtt valaki kirakott az utcára egy kutyát, aki alapjaiban véve változtatta meg az életemet, a céljaimat, az álmaimat. Ő volt az én Zórám.
Tulajdonképp hálás vagyok ennek a valakinek, mert Zóra nélkül más lenne az életem...

IWT

2011-05-18T15:32:00.007+02:00

Múlt hétvégén Hegykő adott otthont a jubileumi, 20. IWT-nek.
Aki esetleg nem tudná, az IWT vagyis International Working Test egy igencsak rangos csapatverseny, amit nem csak megnyerni, de már részt venni rajta is nagy szónak számít. Minden országból 4, 3 fős csapat kvalifikálhatta magát.

A dobogósok
(kép: www.workingretriever.hu)

Valamennyire talán mutatja a verseny nagyságát, hogy a 31 nemzeti csapat mellett 12 free team nevezett, amik közül kettőnek megadatott az esély megmérettetni magát a hétvégén.
Így 10 nemzet, 33 csapat indult neki szombat reggel az első feladatoknak a Fertődi Nemzeti Park csodálatos környezetében.

A 3. helyeztt dán csapat

A 2. helyezett német goldenek ♥

Szerencsémre sikerült úgy intézni a dolgaimat, hogy bár csak nézőként, de ott lehettem.
Ez persze megkívánta a hajnali fél négyes kelést, az oda-vissza cikra 400 kilométer autózást, fél napos ázást az esőben, fél tonna fertődi sár hazaszállítását a cipőmön és a nadrágom szárán. De megérte! :-)

Egyrészről még soha nem voltam Working Testen, ilyen kaliberűn pedig pláne.
Hiszen itt már csak S osztályos feladatok és kutyák versenyeztek!
Mindkét nap 5-5 feladat volt, 5 bírónál 5 különböző helyszínen. Első nap még megválaszthatták a csapatok, melyik kutya (és handler) melyik feladatot hajtsa végre, második nap azonban már nem.
De ne szaladjunk ennyire előre! :-)

Első nap kellemes idő, napsütés és enyhe szellő, ideális versenyidő fogadott minket a Fertődi Eszterházy Kastély mögötti Nemzeti Parkos részen. A környezet lenyűgöző volt, a terep változatos, hol térdig érő fű, hol erdő kidőlt fákkal, hol sűrű csalános, susnyás rész. A jelölések, blindok mind 150 méter körüliek voltak.
Mivel a különböző feladatok különböző helyszíneken voltak, úgy döntöttünk, korzózni fogunk, hogy minden feladatnál lássunk pár csapatot és végrehajtást. Különösebb koncepciónk nem volt, sok csapatot láttunk élesben, köztük mindhárom magyar egységet is.

És persze az én kis favoritjaimat, a négyes számú német csapatot is, akik három csodaszép és csodaügyes goldennel versenyeztek. Hogy miért pont ők lettek a favoritjaim?
Tudniilik még az első feladatnál, miközben a fűben ücsörögve fotózgattam, a német csapat egyik tagjának, Angelika Theuerkauf, a Golden Worker kennel tenyésztőjének goldene, Cherokee (Golden Worker Challenge Cherokee) nemes egyszerűséggel az ölembe mászott, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elkezdte puszilgatni az arcomat. ^-^
Gondolhatjátok... egy ilyen kezdés után már el voltam veszve! ♥

Kicsiszerelmem Cherokee ♥

Sajnos 'kicsiszerelmem' csak nézőként volt jelen (bár azért láttam elhozni néhány dummy-t gyakorlásképp), de a csapatban ott volt az anyukája, Cool Marker's Angel "Cheyenne" (aki 9 évesen!! nagyon szépen teljesített), és két féltesója Golden Worker Angel's Paige és Golden Worker Best Finley. Eredetileg Golden Worker Angel's Tyra volt nevezve, de ő betüzelt, így őt nem láthattam dolgozni. Ellenben egy másik német csapatban volt még egy GW kutyus, nevezetesen Tyson.

A 9 éves Cool Marker's Angel "Cheyenne"

Golden Worker Best Finley

Rákoshegyi Bársony Fahéj

Ugye nem kell mondanom, hogy abszolút és egyértelműen szerelembe estem! Munkastílusra, természetre és küllemre is nagyon bejöttek a kutyák, így amint hazaértem, már csekkoltam is a neten a kennelt.... hááááát, nagyon gyengülök és sanszos, hogy esetleg tőlük lesz majd életem első munkakutyája... ;-)
De persze ez még a jövő zenéje, hiszen ahhoz még nagyon sok feltételnek kellene teljesülnie... kezdetnek mondjuk a kertes háznak... de ha az megvan.... :)))))))

Int.FTCH Blackthorn Achenar 'Adu'

Real Gold Storm

Int.FTCH Blackthorn Achenar 'Adu'

Első napot sikeresen megúsztuk eső nélkül, épphogy, vasárnap viszont masszív esőzésre ébredtünk, ami természetesen masszív sár is követett. Mondjuk a kutyákat annyira nem zavarta, mert nem volt olyan irdatlan zuhé, csak folyamatos zápor. Mivel a gépemre rettentő kényes vagyok, így erről a napról nem túl sok kép készült, sorry.

Whispering Oaks Gambler

Int.FTCH Blackthorn Achenar 'Adu'

Az eredményhirdetést már nem vártuk meg, hosszú út állt még előttünk hazáig.
Ezúton is gratulálunk minden résztvevőnek, különösen a magyar csapatoknak, akik a következő eredménnyel végeztek:

Rank	Start Number		Team - Handler	Dog
1			National Team of Netherland 3
	25	1	Rinus Heijmans	Fellow of the Charmed Angel
	25	2	Rob Schmidt	Go Black Beauty
	25	3	Roy Ehbel	Go Back Fyne
2			National Team of Germany 4
	4	1	Norbert Theuerkauf	Cool Marker's Angel "Cheyenne"
	4	2	Natascha Haack	Golden Woker Angel's Paige
	4	3	Marion Kuhnt	Golden Worker Best Finley
3			National Team of Denmark 2
	3	1	Keld Jørgensen	Lochiness Green Chive
	3	2	Carsten Andersen	Miska T. Lobo
	3	3	Johannes Raaballe	Batmoors' Gentle George Will
.... 5			National Team of Hungary 1
	23	1	Olviér Király	Whispering Oaks Gambler
	23	2	Csaba Karai	Int.FTCH Blackthorn Achenar
	23	3	Róbert Kószó	Real Gold Storm
6			National Team of Hungary 2
	13	1	Rita Kökény	Int.FTCH Chance of Dukefield
	13	2	Dr.András Kupper	Int.FTCH Blackthorn Racer
	13	3	Nicolette Szendrei	Blackthorn Hiram
... 29			National Team of Hungary 3
	5	1	Pejó Nikolett	Rákoshegyi Bársony Fahéj
	5	2	Eszli László	Rákoshegyi Bársony Felícia
	5	3	Bagi Zsolt	Gödöllői Huncut Vadász Dancen

Részletes eredmények és pontszámok: http://working-retriever.hu/docs/IWT2011results.pdf

Első napi képeim megnézhetitek ITT, a második napi képek pedig ITT találhatóak.

Végeredményben egyfelől nagyon élveztem a két napot, azt hiszem, megkaptam azt, amiért lementem.
Egyre jobban látszik tisztulni a kép, milyen kutyát szeretnék majd... a cél pedig adott... legyek nagyképű?
IFTCH! :D

OFF

2011-05-09T14:29:00.001+02:00

Ebeimtől kaptam egy hét szabit... gáz vagyok, hogy már most hiányoznak???
Pedig aludhatnék reggel 8-ig (ami nem túl gyakran fordult velem elő az elmúlt 2 és fél évben), nem kell sietnem haza sétáltatni (magyarul maradhatok bent az irodába estig és húzhatom az igát :P) és egyébként is...
Fura, no.

Hétvégén semmi extrát nem csináltunk...punnyadtunk. Gyanítom dögök most is ezt csinálják lent nagyimnál.
Tudniillik most ott dekkolnak egy hetet Édesapámmal, aki épp a kerti tavat rakja össze.

Bezony, lesz nekünk saját bejáratú tavunk! :D
A tó mondjuk erőteljes költői túlzás, jó lesz ez tavacskának is, de akkor is, egybefüggő víztükör! :)
Lesz benne hal, meg tavirózsa, gyanítom béka is, meg egy bolond szőke kutya - Zóra! :)))
Apu csinál neki külön bejárót, hogy ki és be tudjon mászkálni és kedvére pancsikolni a kisasszony.

Hogy Darwin pancsol-e majd, azt még nem tudom... remélem igen, mégis csak retrieverből van, vagy mi a szösz.
Mondjuk, három hónap alatt sikerült kinti kutyából tökéletes szobapenésszé változtatnom, tehát nem csodálkoznék, ha nagy szemeket meresztve sarkon fordulna a víz láttán, és visszahúzná a sejhaját a fotelba. :D
Vasárnap ráesett két csöpp arra a buci kis bóbitás fejére és köszönte szépen, neki ennyi elég is volt a 'természetből'. Elkényeztetett dög lett, na. :P

Kínai

2011-04-28T11:53:00.001+02:00

Mindig is tudtam, hogy nekem okos kutyáim vannak.
Naná, a gazdájukra ütöttek :)))))

De hogy miért éppen hajnali három órakor kell Darwinomnak ez bebizonyítani, azt nem tudom!
Mert az én kis bűbájgombóc ebem hajnali háromkor felkeltett, engem és az egész családot, mert neki fájt a pocakja és sürgős dolga akadt lent a parkban.
A korai órára való tekintettel belekerült néhány percbe, mire felfogtam, miért ugat, pörög, pattog és néz rám naaagy szemekkel.
De felfogtam, pizsire föl a melegítő, kapucni (megjegyzem még tök nyirkos volt a hajam, mert lusta voltam este megszárítani), cipő (zoknira már nem volt energiám... mellesleg a kedvenc rózsaszín pöttyös zoknim párját elnyelte a végtelen... vagy a zoknievő szörny, aki az ágyam alatt lakik), és irány lefele.
Persze vittem Zórát is, mert akkor lett volna csak hiszti, ha ő otthon marad, még ha 3 percre is mentünk csak le.

Alighogy leértünk a fűre, Darcus könnyített magán, legnagyobb megelégedésére, bóklásztunk még pár percet, aztán irány vissza a lakásba. Ott aztán mindenki bevackolta magát a saját ágyába (bár Darci bepróbálkozott, hogy akkor ő most igazából az én ágyamban térne nyugovóra, de közös megegyezéssel letett erről a tervéről), és aludtunk egészen hajnali négyig, amikor is Darcus annyira megörült annak, hogy Apum felébredt, hogy gondolta ugat örömében, az egy órával korábban is bejött.
Engem már csöndben várt, hogy fölébredjek... szerencséjére. :)))

Egyébként semmi baja, azon kívül, hogy van egy kis hasmars, gondolom benyalt valamit a parkban.
Mert ugyanazt eszi, amit Zozi, neki pedig semmi baja.
Mindenesetre annak rettentően örülök, hogy felkeltett, hogy menni kell, és nem kellett hajnalok hajnalán fölmosnom az előszobát utána. Rendes gyerek ez, no. :D

Azért a biztonság kedvéért ma kiadtam az ukázt, hogy Darwin szigorú diétán van - reggelire is főtt rizst kapott. Nézett is rám nagy szemekkel, hogy 'Ezmegmiezitten???'.
Pláne, hogy Zóra rendes kaját kapott, ő meg nem.
Pár percig nézegette, aztán rájött, hogy nincs más, és megette. Mert ugye azért éhen halni nem akar (nem mintha fenyegetné a veszély). Szerintem már sejti, hogy este is kínai lesz --- rizs! :D

Damian Newman tréning

2011-04-22T22:31:00.005+02:00

Hétvégén felkerekedtünk a szokásos bandával (ki más, mint Szilvi :D ) és csöppnyi 3 órás alvás után nekiindultunk az útnak és irány Kiskunhalas és egy két napos Bird-dog tréning Damian Newman tolmácsolásában (igazából a tolmácsolás Olivértől jött, ha pontos akarok lenni :) ), aki külföldön elismert retriever és spániel tréner, nem mellesleg a Maighmor Gundogs kennel tenyésztője.

Trénerünk, Damian

Részemről én nagy izgalmakkal vágtam neki a hétvégének, lévén sosem volt még szerencsém külföldi tréner képzésén részt venni (igazából nem is nagyon voltam még hasonlón sem), a spánielekhez meg csak annyi közöm volt eddig, hogy anno Törpicsek leült a kapunk elé, és összeszedette magát velem az utcáról. Munkaspánielt még nem is láttam, és bevallom őszintén, nem nagyon voltam vele tisztában, mi is a feladata egy ilyen kutyának.

Spanik :)

Szóval hajnali 4, ébresztőóra, fel kéne kelni. És itt kezdődtek a nehézségek. Tudniillik nagyvonalú számítások szerint is maximum 3 órát sikerült aludnom, miután éjfélkor kerültünk ágyba. És ott még legalább 1 órát csacsogtunk, mint a régi szép időkben a pizsamapartikon. :) Volt vagy hajnali 1 óra is, mire elaludtunk, de én ezt a csekély három órát is végigvacogtam (ugyanúgy, mint majdnem az egész hétvégét), ezért nem merném kijelenteni, hogy pihentető volt az alvás.
Valahogy fél ötkor mégiscsak sikerült kimászni az ágyból, nem túl fitt állapotban. Ezen az a hatszemélyes kávé se segített nagyon, amit Szilvivel felesben ittunk meg. És nem, nem kaptam koffeinmérgezést! :)
A tervezetthez képest kemény fél órás késéssel, 6 óra előtt néhány perccel sikerült elindulnunk, kicsi JarJar-ral (ez volt az első komolyabb bevetése). Kisautóm nagyon szépen teljesített, csak úgy süvített el az Audik és Mercik mellett az autópályán. Kicsi autó, de repeszt, mint a golyó! :D

goldens

labs

Nem sokkal fél nyolc után értünk Kiskunhalasra, meglepő módon egyszer sem tévedtünk el! :D
Kidobáltuk a cuccokat a szálláson, aztán irány a találka, ami nagyjából 2 percre volt tőlünk.
Szépen lassan szállingóztak az emberek, ismerős arcok Sarlóspusztáról, és megérkezett a trénerünk, Damian is, akiről meg kell jegyeznem, hogy a fülemnek oly kedves brit akcentussal beszélt, lévén Észak-Írországból jött. :)

Aztán elhelyezkedtünk a mezőn a fűben... már megint elfelejtettünk széket vinni... de ami ennél is durvább, pórázt se vittünk (bezzeg én hajvasalót azt vittem), így Kádár Esztitől kellett kunyiznunk. Szilvi hétvégén visszaszolgáltatja majd neki Szilváson. :)


relax :-)

A spánielekkel kezdtünk, Damian Robi Ash nevű kis spaniján demonstrálta, hogyan is kellene nekikezdeni a 8 hetes kiskutya szakszerű nevelésének. Ez a rész retrievereknél is nagyjából ugyanaz.
Mondhatom, számomra sok új információ volt, szívtam is az agyamba (vagy ami a fejemben van), hogy amikor majd odakerülök, hogy a pici goldenemet viszem haza, tudjam, hogyan kezdjek hozzá.

Aztán áttértünk arra, hogy bizonyos feladatokat hogyan tanít a kutyának.
Az alapok, amit a kutyának stabilan tudnia kell, mielőtt tovább lépnénk vele a behívás, a helyben maradás, az irányok és az előreküldés (remélem semmit nem hagytam ki). Amíg ezek nem mennek tutira, nem lehet rá építeni.
Most nem mennék bele részletekbe, hogy mindezt hogyan tanítja, de sok érdekes tippet hallottunk és kaptunk.

Szerintem mindenkinek a KIS(S) volt a kedvence: Keep It Simple (Stupid)! :))))

Aztán irány a rabbit pen. Ez egy elkerített terület, különböző mesterséges fedezékkel, ahol nyuszkók bújtak meg.
Alapjáraton asszem 7 nyuszival indultunk, de a hétvégén ebből egy pár kidőlt... sajnos szó szerint. :S
Itt gyakorlatban is láthattuk azt, amiről eddig csak elméletben volt szó.

Délután aztán a retrievereké volt a pálya. Először a kezdő kutyák jöttek, köztük 4! Adu kölyökkel (Bora, Bior, Breda és Trudy). Hát nekem bizony voltak gondjaim, amikor a képeket válogattam, hogy melyik kutya melyik... olyan egyformák, és feketék... és tesók. :)

Tesók... :-)
fent: Bora és Bior
lent: Breda és Trudy

és apuci, Adu :-)

A goldenekkel bezzeg könnyebb dolgom volt, őket azért elég nagy százalékban felismertem. :)
A feladatok nagyon érdekesek voltak, meg is jegyeztem jópárat a jövőre vonatkozólag. ;-)

Aztán jöttek a haladóbb kutyák, nekik azért már nehezebb elhozások voltak, olyanok is, amit csak páran tudtak kivitelezni. Érdekes volt látni, hogy majdnem az összes kutya szinte ugyanott vétett, és hogy Damian erre milyen megoldást javasolt.

Elhozás vízből
felül: Nelson és Hédi
lent: Adu és Storm

'Előre!'
fent: Nelson és Storm
lent: Breda és Trudy

Az időjárás elég kegyes volt hozzánk, mert vendéglátónk szerint egy héttel előtte óriási szélvihar meg zuhé volt, most meg a nap nagy részében sütött a nap. Igaz, szél is volt, aminek köszönhetően a nap végére konstans remegtem 4 réteg ruha alatt is, annyira fáztam.

Este aztán volt finom vacsi, fácánleves, flekken husik isteni sültkrumplival (esküszöm ebből egy vagonnal meg tudtam volna enni, ha lett volna étvágyam), és desszertnek házi rétes. Az estét jó nagy röhögésekkel és sztorizgatással zártuk, legalábbis az asztal azon végén, ahol én ültem. :D

Másnap reggel megint a spanikkal kezdtünk, de ezúttal már bonyolultabb feladatokat csinált a három spanink, Ash, Vicky és Brian. Aztán a rabbit penben Robi idősebb spánielje, Tanja hajtotta meg a nyuszkókat, a retrieverek pedig mögöttük vonalhajtásban. Nyuszi hopp, pisztoly dörren, dummy repül. Nagyjából ez volt a felállás.
Sajnos egy nyuszkó megint áldozatul esett... ráadásul pont az orrunk előtt :S Az üregi nyulak rafkósabbak voltak, azokat beásták magukat (vagy leléceltek), így ők túlélték a gyakorlást.

Dogs & handlers

Gambler, Adu és Storm

Aztán jöttek megint a retrieverek. A fiatalabbak megismerkedhettek a hideg vaddal, a többiek pedig kapták a nehezített feladatokat. Én meg fotóztam rendületlenül. Az idő hál' istennek most jobb volt, mint szombaton, sütött a napocska. Sikerült is szépen megpirulni az arcomnak, ami mostanra már átment barnaságba, így mindenki azt kérdi, merre nyaraltam. :)

4 óra után indultunk haza, fáradtan, de sok-sok új infoval és élménnyel.
Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, én nagyon jól éreztem magam. Jó társaság, jó szervezés, sok hasznos információ.
Nagyon sok kép készült, ha valaki kíváncsi rá, akkor megnézheti az első nap képeit ITT,
a második nap képeit pedig ITT.

Következő megálló Tardos, Bird-dog Tábor! :)
(előtte még IWT, ha sikerült összehoznom legalább egy napra)

In Memoriam Sally

2011-04-20T11:05:00.003+02:00

Annyira nagyon sajnálom Timcsi! :'(

Nyugodj békében Sallyke!

~2003 - 2011.04.20.

Arany szív, négy lábon ♥

2011-04-15T12:22:00.000+02:00

By the way

2011-04-14T13:38:00.003+02:00

Szánom-bánom, mostanában pöppet elmaradtam a blogírással.
Egyrészt nem történik velünk semmi érdemleges, másrészt szabadidőm sincs mostanában annyi, mint régebben. Munka, munka, munka ezerrel, ha meg nem munka, akkor inkább ebek meg autó.

Mert ugye beköltözött autóm is a családba, jelentem még egyben van, bár egy 'drága szomszédnak' sikerült az első éjszaka folyamán meghúznia a jobb oldalát... nem is kicsit. :S Kisebb fajta szívinfarktust kaptam, amikor másnap reggel megláttam a jó 30 centis sérülést az ajtón... és akkor a feljebb lévő horzsolásokat még észre se vettem. Azóta is nagyon bánt a dolog, mert egyébként nagyon egyben van a kisautó... szeretem is! ♥


Szőkéim ♥

Egy pöppet unják már az állandó fotózkodást

Együttműködő csapat

Ebek is szeretik, a hátsó traktusban utaznak. Eredetileg úgy akartam, hogy lehajtom a hátsó ülést, kalaptartó ki, és akkor ott lesz a helyük, de ez az elképzelés több ponton is megbukott.

Először is, mert elég magas a csomagtartó, és ebek nem hiszem, hogy ki be tudnának közlekedni segítség nélkül. Zozi még kifele igen, befelé kétlem, de Darcim még kifelé se tudna a dps lábacskája miatt. A hátsó ülésre viszont teljesen ügyesen és kényelmesen be tudnak mászni, ha előrehajtom az anyósülést (tudniillik három ajtós a kocsi).
Darcusnak annyira tetszik, hogy a legtöbbször kiszállni se akar. Utazás közben is rettentő tetszik neki a nagy ablak, amin lehet nézelődni. Kissárgában a kalaptartón lévő bólogatós kutyával szokott cimborálni! :D

Másodszor is, mert a kalaptartóba van beépítve két baromi jó hangszóró, amit ha nincs kalaptartó ki kellene szednem... és nagyon jól szólnak, szóval nem nagyon szeretnék megválni tőlük.

Patkányölő Szent Darwin, a Bátor
(akit halálra rémisztett egy félelmetes bogár :D)

Mélázó Zozi

Simogassááá!

Szóval ebek birtokba vették a hátsóülést, amit jelentem, szeretnek, kényelmes, ablakot is ki lehet nekik nyitni bukósra, sötétített az üveg is, szóval full extra kényelem. :)
Egyébként első perctől fogva úgy szállnak ki és be a kocsiba, mintha mindig is a mienk lett volna.
Gyanítom, ha valaki kinyitna előttük egy kocsiajtót, gondolkodás nélkül tennék be a sejhajukat... mert olyan ultra barátságtalan eb mindkettő! :D

By the way... minden rendben, továbbra is tündérbűbáj mindkettő. Egyre jobban ragaszkodnak egymáshoz, bár ugye Zozikám még fenntartja a látszatot, mert nehogymár ő kimutassa, hogy ragaszkodik Darwinhoz!!
Darcusomnak ez nem probléma, bújik, mint a kiscica! :)
Annyira nincs már köztük konfliktus, hogy ma reggel egymás mellett nyammogtak el egy-egy bikacsököt (lila gőzöm sincs ez a bika pontosan melyik részét takarja, és lehet, nem is akarom tudni... mindenesetre ebek imádják, és kevésbé büdös, mint a szárított pacal, amit eddig semmi nem tudott űberelni), a legnagyobb egyetértésben. És szépen megvárták, amíg a másik befejezi, pedig nem is voltam ott velük a konyhában.

Szóval vagyunk, élünk, lesz majd pár fotó is, ha végre leszedem a memokártyáról! :)

Négy kerék, két kutya... egy szoba? :)

2011-03-30T13:34:00.000+02:00

Hogy is volt régen a tökéletes családmodell? Két gyerek, három szoba és négy kerék?
Na, ebből én eddig max két kutyát meg egy szobát tudtam felmutatni, de tegnap változtak az arányok.
Történt ugyanis, hogy letettem a foglalót életem első autójára! :)
Szóval most már a négy kerék is a listához adódik... most már ránk se mondhatják, hogy nincs ki mind a négy kerekünk! :P

Már régóta dédelgetem, hogy autót veszek, de több prózai oka is volt annak, hogy a terv csak terv maradt.
Egyrészről a piszkos anyagiak ugye... meg nem is találtam olyan verdát, ami megfelelt volna az igényeimnek.
Nem kell luxus extra igényekre gondolni... nekem olyan kikötéseim voltak, mint a ne legyen francia és piros! :)
Tudniillik statisztikailag a piros autókat éri a legtöbb baleset, és amúgy is elég kockázati tényező leszek én a volán mögött, nem kell még egy lapáttal rátenni! :D
A francia meg.... franciából csak a krémes jöhet.... no meg a csók! Az is csak meghatározott személytől! :D

Persze voltak praktikus szempontok is: ne legyen túl nagy, alacsony fogyasztás, elég hely hátul a kutyáknak, ilyenek. Végül a Punto és a Corsa maradt, mint lehetőség, árban, méretben, mindenben.
Nézegettem is a neten, de vagy túl idős volt, vagy túl sok volt a km, vagy Karakószörcsökön árulták. (ne csalás, nem ámítás, ilyen nevű település tényleg létezik!!).
De azért én rendre nézegettem, csak úgy, találomra, hátha.

Aztán hétfőn megakadt a szemem egy autón.
Kis fehér Punto, 99es, friss műszakival, 97ezer kilométerrel. Képről egészen pofásnak nézett ki.
Megmutattam Apunak. Neki is tetszett.
Ráadásul Pesten van. Ráadásul közel is.
Hmmm.....
Tegnap elmentünk megnézni.
Megnéztük. Tetszett. Apunak is tetszett. Lefoglalóztam. Örülünk! ^_^

Szóval most öröm a köbön, van (illetve majd csak jövő hét szerdától lesz) verda, sokkal mobilabbak leszünk, mehetünk jobbra-balra, bandázni, kirándulni. Éljen, éljen! :)))

Szőnyeg szélén

2011-03-28T13:27:00.002+02:00

Ebeim sanyarú sorsa tovább fokozódott. Miután mindkettőjüknek pihepuha kutyafekhelye van, van külön szőnyegük a konyhaasztal alatt, és a báránybundás takaró is az övék, a szenvedés fokozására kaptak egy vadiúj rongyszőnyeget az előszobába.

Mert ugye eddig ott csak egy kis szőnyeg volt, amire Darcika előszeretettel hajtogatta rá magát, fittyet hányva a fizika és a matematika szabályainak (terület meg hossz meg ilyenek).
Persze nem fért el rajta, valami mindig lelógott, ő meg szegénykivertkutya-ábrázattal kucorgott rajta, mint akinek csak egy icipici szőnyegecske jutott. :)))

Arról nem is beszélve, hogy mióta anno Donó nálunk panziózott, Zozikám is előszeretettel fekszik az ajtóban keresztbe. Ez önmagában még nem baj, ha nem akarunk ki-be közlekedni a lakásból, és az is biztos csak engem hoz frászba, hogy a kutyaágy helyett télen is a hideg járólapon fekszik a zeb.
Már Doncinál se bírtam nézni és inkább odaterítettem neki egy pokrócot, amit reggelre rendszerint összegyűrt és ismét a kövön feküdt, de legalább az én kicsi lelkem megnyugodott tőle.

A drámai helyzet megoldásaként egy szép vastagszövésű, hosszú rongyszőnyeg került az előszobába, amin mindkét eb kényelmesen elfér, de nem gyűrik össze (annyira).
Az egyetlen hátránya talán, hogy világos, ami a szőke kutyaszőr esetében akár még előny is lehetne, de a sáros tappancsnyomoknál már kevésbé. Szóval most reménykedem a jóidőben, hogy nem lesz sok eső, következésképpen nagy sár sem, és akkor nem kell hetente szőnyeget mosni. :D
És a biztonság kedvéért az ajtó mellé van készítve a kutyák lábtörlő rongya. Mert hogy az is van nekik. :))

Most mindenki hepi, szőkék előszeretettel szunyálnak az új szőnyegen, keresztbe-kasul, egymás mellett. :)
Én már rutinból lépdelem át őket, akkor is, ha éppen nem fekszenek ott. :D

Pár napja pedig új funkciója is lett a szőnyegnek.
Ebek ezen várják meg, amíg gazdi (vagyis én) elkészíti a reggelit, vacsorát nekik. Ezzel egyben a 'marad' parancs is új értelmet nyert Darcus számára. :)))

Ebek várják a vacsit

Darwin vigyor... hátha megszánom és hamarabb kap vacsit

Tudniilik ebeim amint megérkezünk a sétából már körülöttem tobzódnak, hogy hol van már a kaja.
Az őket cseppet sem zavarja, hogy én még se a kabátot, se a cipőt nem vettem le, sőt, még a nyakörvet se a nyakukból, ők már toporognak és méltatlankodnak, hogy mi az, hogy még nincsen kaja????
És persze egy lépést nem tudok tenni anélkül, hogy ne kövessenek szoros emberfogásban.
Jönnek utánam a fürdőszobába kezet mosni, a szobába letenni a pulcsimat, ha csörög a telefonom és mérgezett egérként rohangálok a lakásban, hogy hol a viharban csörög, akkor ők is jönnek utánam.

Mostantól a szőnyegen a fenekükön csücsülve várják, amíg a spájzba gondosan elzárt táposvödörből (mert Darcuskám elől zárni kell a kajásvödröt, különben önkiszolgál) kiporciózzam az adagjukat, majd a konyhában esetleg felturbózzam ezzel-azzal.
Ha jó napjuk van, kerül bele házi főtt finomság (kacsa szív, barna rizs, sárgarépa, zab meg ilyenek), vagy kapnak bele almát, nyers répát, natúr joghurtot, tejfölt, megmaradt sültcsirkét, naggggyon ritkán (tényleg csak elvétve) valami szaftos tasakos nedvestápot, - aminek tápértéke nagyon nincsen és nem is túl kifizetődő, ezért nem is szoktam nekik venni, de imádják, szóval néha megesik rajtuk a szívem és kapnak - na akkor öröm van a köbön. :)))
Ha nincs jó napjuk, akkor maximum szőrtápláló löttyöt kapnak a szárazra, illetve Darwinom vizet, mert neki muszáj áztatni, annyira habzsol.

Igyekszem majd képpel is illusztrálni a dolgot, de eddig csak rettenet béna, szenvedő fejet vágós képek sikerültek, azokat meg nincs pofám kirakni. Na, majd ma munka után... ;-)

Mit tagadjam, kínzom a dögöket rendesen. :P

Első

2011-03-22T13:03:00.001+01:00

Na ez az a bejegyzés, amit elkezdtem írni néhány hete, és csak írtam és írtam és írtam... és már rég elmúlt, amiről szólt, de csak most jutottam a végére. Na mindegy, azért felteszem :))

ja, egyébként az egész még március 5-én történt :)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Néhány évvel ezelőtt meg voltam róla győződve, hogy nekem bizony ha lesz kutyám, német dogom lesz. Ráadásul kan. Ráadásul harlekin. Samu.
Aztán jött Zóra. Azóta pedig egyértelmű, hogy ha lesz még kutyám, az csak golden lehet.
A szombati nappal az is egyértelművé vált, hogy egyszer, majd valamikor lesz egy munkagoldenem is.
Egy olyan igazi, ízig-vérig munkavonalas goldenem. Csak győzzem kivárni.:)

Történt ugyanis, hogy sikerült részt vennem életem első igazi, hivatalos WT tréningjén. :)
Ugyan kölcsön kutyával, de kutyával, nem is akármilyennel (Szőke Hercegemmel Donóval voltunk párban) :)))
És elmondhatatlanul élveztem az egészet, annak ellenére, hogy bénáztam azért rendesen.

Helyszín Sarlóspuszta, Bird-dog szervezés, elmélet és gyakorlat egyben.
Előtte való nap Szilvinél aludtam, tőle indultunk neki az útnak. Szokatlan módon elsőre odataláltunk, bár ismerős volt a terep, hiszen ugyanitt volt River képességvizsgája is tavaly.
De ez ugye nálunk semmit nem jelent! :D

Délelőtt elméleti okítás volt, nekem, mint abszolúte kezdőnek nagyon sok újdonsággal.
Délután pedig igyekeztünk átültetni a délelőtt hallottakat gyakorlatba, immáron kutyákkal.
Gondolhatjátok, ez volt az izgibb része! :))

Osztódunk

Két csoportra oszlottunk, egyiket Olivér, másikat Csabi vezette. Mindkét csoportban vegyesen E, L, M és S osztályos kutyák vegyesen. Két feladatot kaptunk, utána csere.
Gyakorlatilag egy komplett WT-t végigcsináltunk, azzal a különbséggel, hogy mindenkinek egyesével kiértékelték a végrehajtást, hogy tanuljunk a hibáinkból.

Akit nem annyira érdekel a szakmai rész, az most ugorjon, mert az jön! :D

Mi Olivérnél kezdtünk.
Első feladat egy sima jelölés egy völgyes bozótos helyre, majd ugyanoda egy blind.
Ugye nem kell ecsetelnem, mennyire izgultam?? :)))
Ráadásul Donóval ez volt kb. a második közös munkánk.
A jelölést nagyon szépen megcsinálta, jó tempóval ment ki és jött be.
A blindnál egy kicsit elkanyarodott az előreküldésnél, és le kellett sípolnom. Itt kicsit bajban voltam, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ha elkezdem irányítani, hallgatni fog majd rám.
Hallgatott. :) Nem is akárhogyan. :)
Kicsit döcögősen (köszönhetően az én bizonytalanságomnak), de sikerült a területre irányítani és ott kerestetni, és hamar meg is lett az a dummy.
Leírhatatlanul klassz érzés volt! :))))
Egyébként a feladatot a hat E osztályos kutya közül csak kettő teljesítette kizáró hiba nélkül... köztük mi Donóval. :)

Első feladaton túl... kissé megkönnyebbültem :)

River baba :)

A második feladat kissé odébb, egy lejtős domboldalon volt.
Kis lábmunka, egy jelölés és egy korábban kidobott memory.
A lábmunkánk hagy maga után kivetnivalókat, pláne hogy én biztonsági fordulót akartam és balra fordultam, Donó meg fordult jobbra :D Végül jobbra fordultunk. :))))
A jelölést kábé fél másodpercen múlt, hogy látta, mert épp a másik csoport felé bambult, de látta, és gond nélkül behozta. Memoryt szintén. :))

Csak meglett az a fránya dummy :)

Aztán csere, jöttek Csabi feladatai.
Először egy kettős jelölés.
Az elsőt (amit másodjára dobtak ki) szépen elhozta Donci, a másodiknál kicsit korrigálni kellett.
Itt már jelentkeztek a fáradtság jelei rajta és rajtam is.

Az utolsó feladat szintén kettős jelölés.
Azzal a különbséggel, hogy az első dummy-t nekem kellett behozni! :D
Bezony, nem tévedés! Én is elröhögtem magam, amikor meghallottam! :D :D
Mindenesetre megállapítható, hogy jól jelölök, hiába esett a fránya dummy az erdőbe :P
Mondjuk a tempómon lenne még mit javítani. :D
Donó addig türelmesen megvárt a dombtetőn, bár nem értette, hogy most miért is én megyek és nem ő.

Donci száguld

A másik jelölésre már totál szétestünk.
Donó bement az erdőbe, az első dummy helyére, én se tudtam már koncentrálni.
Nagy nehezen azért azt is sikerült összeszedni, de már mindketten kész voltunk agyilag. :)

Ekkorra már gyakorlatilag ránk esteledett. Észre sem vettük, hogy idő közben lement a nap, max csak a levegő lehűlését érzékeltük.
Fáradtan, de jóleső fáradtsággal mentünk vissza a hotelbe, ahol megvacsiztunk, majd go home.
Persze, hogy hazafelé eltévedtünk :D nem is mi lettünk volna.

Összességében nagyon jó nap volt, jó társaságban, nagyon jól éreztük magunkat.
Folyt köv áprilisban Kiskunhalason, bár ott kutya nélkül.

Képekért köszönet Oláh Juditnak, Fodor Katának és Kegyes Julinak.
Fejemet ne tessék nézni, a kutya a lényeg rajta :D

For Japan, with Love

2011-03-18T23:08:00.001+01:00

Lotti ismét elveszett!!

2011-03-16T11:07:00.001+01:00

Lotti időközben megkerült, az éjszaka hazatalált! :)

Lotti ismét elveszett... reméljük ezúttal is hamar megtalálják!

Lotti 3 éves sárga ivartalanított labrador retriever szuka.
Chipes, nyakörve, bilétája van.
Budapesten, Kispesten a Felsőcsatári út környékén lécelt le, nyakörvén pórázzal, amire nem sikerült senkinek sem rálépnie.
Lotti elég félénk kutya, de az utóbbi időben sokat oldódott.
Mindenesetre eléfordulhat, hogy félénkségéből adódóan nem akar szóbaállni elsőre valakivel.

Gazda elérhetősége: 30 6707015 begin_of_the_skype_highlighting 30 6707015 end_of_the_skype_highlighting
Lotti fóruma

Vagyogatunk

2011-03-16T11:05:00.000+01:00

Mostanában elég kevés időm jutott a blogra... kicsit besűrűsödtek a dolgaim.
Meg túl sok izgalmas se történik velünk, ebek megvannak, esznek, alszanak, sétálnak... én detto... vagyogatunk.
Tervek vannak... ahogy a dolgok mostanában állnak, egy ideig még maradnak is azok...
Örülünk a tavasznak, a napsütésnek, hogy végre nem kell Michelin-babának öltözni a sétához.
Vagyogatunk, na.

Vasárnap rendhagyó módon sajátok nélkül sétáltam Szilvivel és Katával.
Lett egy két jó kép, enjoy!

Hullámvasút

2011-03-03T13:21:00.000+01:00

Ha a naptárra nézek, tavasz van.
Ha az ablakon ki, tél.
Egyik nap még kiskabátban flangálok, másnap már sapkát, sálat is kell vennem.
Persze az állandó időjárásváltozás nem csak engem visel meg, Zóra hangulatára is rányomja a bélyegét.

A betegsége óta olyan érzékenységgel reagál a legkisebb légköri változásra is, mint egy patikamérleg.
A legrosszabb az egészben, hogy tehetetlen vagyok.
Nincs rá gyógyszer, gyógymód, semmi, ami segítene. Hiszen még azt sem tudták az orvosok megmondani, pontosan mi baja a kutyának.
Nem tehetek mást, csak kibekkelem, amíg elmúlik.

És félre ne értsetek, ez most nem panasz. Sokkal, de sokkal rosszabb is lehetne.
Zórának nincsenek rohamai, nem veszíti el az eszméletét, nem sánta, nem beteg... csak megváltozott.
Már nem olyan, mint régen... sőt. :(

Gyűlölöm látni, hogy nem mer kimenni nyílt térbe, hogy szorosan a fal mellett oson, hogy minden idegszála pattanásig feszül. Csak azért sétál, mert arra kérem.
Szöges ellentéte az eredeti viselkedésének.

Másnapra általában teljesen elmúlik, csak bennem hagynak nyomot ezek az átszenvedett órák.
Én viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy ez meglátszódjon.
A kutyáimnak erős falkavezér kell, akkor is, ha nem olyan könnyű. Miattuk.
Olyan ez, mint a hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent.
Sosincs vége.

Közös többszörös

2011-02-28T14:05:00.001+01:00

Van abban valami a léleknek simogató, ha találkozol valakivel, akivel van bennetek valami közös.
Amikor kiderül, hogy valaki más is osztozik a hülyeségedben rögtön nem érzed magad annyira kívülállónak.
Mert van valaki, aki, ha csak egy kicsit is, de olyan, mint Te.
Mert legalább egy ember van, aki nem néz hülyének, akinek nem kell magyarázkodni, akivel lehetsz, aki valójában vagy.

Srácok kezdenek egyre jobban ragaszkodni egymáshoz.
Darci lelkesedése töretlen, és úgy látszik lassan kezd célt érni vele.
Persze csak én látom Zórán az apró jeleket, másnak fel sem tűnik. Én ismerem minden apró mozdulatát, minden apró jelzését.
És ő is az enyémet. :)

Az első igazi közös ♥

Zórácskám

Darci

Egy kis ízelítő, hogy az én drágáim mennyire közreműködőek, ha fotózásról van szó :D

'Háromra ne nézzünk oda... egy, két, há'!'

'Anyaaa, ott mászik egy bogár!'

'Nini, itt is mászik valami!'

Együtt a banda

2011-02-25T00:04:00.002+01:00

Sokan azt hiszik, azonos nemű kutyákat nem lehet együtt tartani. Főleg nem ha ivarosak. Mint oly sok más feltételezés, ez sem állja meg száz százalékosan a helyét.
Ott vannak például a lányok. Jó, Zóra ivartalanított, de így is probléma nélkül van együtt Maluval.
Vagy Szilvi kutyái, ahol a három fiúból kettő ivaros. Persze ehhez olyan kutyák, és még olyanabb gazdák kellenek, aki nem sajnálnak se időt, se türelmet, hogy az ebeket összeszoktassák.

A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ezt mennyivel egyszerűbb leírni, mint megvalósítani. Ráadásul Zóra amúgy sem egy egyszerű eset... de a dolgok már egészen jól alakulnak.
Eljött az idő, hogy azon kezdjünk gondolkodni, mikor mutatjuk be Darcikát a fiúknak. Bevallom őszintén, volt bennem egy kis félsz. Nem is a fiúk miatt, inkább Zozi aggasztott.
Ismerem a kutyámat, tudom, egyes helyzetek milyen reakciót hoznak ki belőle, és féltem, hogy esetleg annyira túlpörgeti magát azon, hogy ott vannak a fiúk, hogy elgurul a gyógyszere, és összekapnak Darwinnal, vagy Darcim értelmez félre egy-egy játék közben morgást és akar közbeavatkozni.

Tervezgettünk, számolgattunk Szilvivel, mikor és hol legyen a nagy nap. Hiszen az mégsem állapot, hogy bár két kuyám van, de ha bandázni megyünk az egyiket otthon kell hagyjam.
Aztán egy hirtelen jött ötlöttől vezérelve ma lett a napja, hogy összeeresztettük a bagázst a kis futtatóban.

Elsőnek Donó jött. Kerítésen keresztül persze Darci hallatta a hangját, ahogy szokta, de amint Donó a kerítés innenső oldalára került, elhallgatott. Először hagytuk, hadd örüljél ki magukat Zórával, aztán Zórát lesitteltük és jött Darci. Hát nem mondom, volt bennem drukk rendesen! Donó mellett Darcikám tiszta kölyökméretnek tűnt, ment is egy kis szőrborzolás, de ennyiben ki is merült a dolog. Összeszagoltak, csóváltak és kész .
Nem hiába, okos kutyák ezek! Meg sznobok is... a saját fajtájukat jobban csípik, mint a többit, na! :D

Gondoltuk, ha már ilyen szépen haladunk, jöjjön Bubi is. Buborék is hozta a szokásos formáját. Megnézte az új jövevényt, majd felsőbbségesen odébb állt és magasról sz@rt a fejükre! :D

River a vehemenciájával és a hevességével már keményebb dió volt, rájuk is kellett szólni néhányszor, hogy viselkedjenek. Darwin a dp-je miatt nem nagyon csípi, ha ráugrálnak, és ennek legtöbbször hangot is ad. River meg persze próbálkozott. De hál istennek ezt is megúsztuk, és a végére az egész környék a mi kutyáinkat nézte a futtatóban! Szó mi szó, nem voltunk egy hétköznapi látvány. két lány öt kutyával!

Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy együtt a banda, már csak Brandy hiányzik a csapatból, és mehet az össznépi elmeborulás!

Ha már banda, és ha már együtt, akkor stílusosan Grease 'We go together'

Az Orosz őrnagy, a Gőzmozdony és a Kiscica

2011-02-24T14:17:00.000+01:00

Ez nem egy Csehov novella címe, nem is egy találós kérdés. Ez bizony, mind egy személyben az én Darwin kutyám és az ő alteregói.
Hogy melyik miért, azt mindjárt megértitek.

A Kiscica
Mert méreteit meghazudtolóan tud bújni, emberhez, kutyához, bármihez, ami potenciálisan simogat. :)
Lassacskán Zóra is megszokja, hogy Darci lépten-nyomon bújik hozzá, ráfekszik, és hasonlók.
Persze még mindig meg van sértődve egy kicsit, de nem megy el... hagyja, hogy a szőke pasi 'terrorizálja'! :)))
Igazi bűbájgombóc, bújós kiscica, csak épphogy nem dorombol.
De ami késik, ugye... :D

A Gőzmozdony
Talán ezt sem kell sokat magyarázni... tudniillik Darcikám olyan hangerőn horkol, hogy azt egy jobbfajta gőzmozdony is megirigyelhetné! A legszebb, hogy cifrázza is, ha olyan kedve van!
Más szemszögből nézve, lehet, hogy csak a dorombolást próbálja előállítani sajátos módon.

Az Orosz őrnagy
Valószínűleg ezt az asszociációt értik a legkevesebben. Darwin babám bizony úgy böfög, mint az orosz őrnagy. Bár azt nem tudom, az orosz őrnagy hogyan böfög, de Darwinkám nagyokat és a legváratlanabb pillanatokban tud, nem csak egy jó kis vacsora után. Mondjuk amikor épp dicsérgetem agyba-főbe, néz rám nagy boci szemekkel, és egy jóízűet...böfög!

Hát igen, az én kiskutyám, Olyan sokoldalú, hogy azt már lassan gömb! De ezért szeretjük a kis pöcsöst! :D

Pancser brigád

2011-02-22T14:02:00.000+01:00

Itthon vagyok, betegen, dáthásan, lázasan. A nap nagy részét pulóverben, dupla takaró alatt szenvedve töltöm, két önkéntes ágymelegítővel az oldalamon. :)
Persze azért sétálni letámolygok velük, de ennyi az össz testmozgásom. Ezen kívül maximum a konyháig megyek, egy bögre mézes teáért meg vissza a kanapéra.
Mondjuk az ebek sem erőltetik túl magukat, vagy mellettem, vagy a kanapén vagy a helyükön húzzák a lóbőrt.

Pancserséghez adalék még Darcikám múltkori szívatása.
Múlt vasárnap hazafelé jöttünk, beálltunk a garázs elé, Apu mondja, eresszem ki nyugodtan Darcit is, póráz nélkül, hallgat a nevére.
Azzal nem is volt gond, szóltam neki, ő megállt, rám nézett, majd huss.... elszaladt!!
Füytülhettem, hívhattam, füle botját se mozdította, csak szedte a görbe kis lábacskáit.
Én olyan sprintet kivágtam után, hogy magam is meglepődtem, milyen jó formában vagyok. Még szerencse, hogy csak egy irányba tudott menni, rohantam utána, Zóra meg én utánam.
A kis szökevénynek elrontottam a játékát, ráadásul a pancser kutyám a parkolóban próbált egérutat nyerni, csak azzal nem számolt, hogy a parkoló egyik oldala betonfal. Két oldalt parkoló autók, előtte betonfal, mögött dühös gazdi... itt már rájött, nincs esélye. Elővette a 'szíjmelinda' ábrázatát, hátha ezzel megússza a szidást... hát nem úszta.
Zozi közben ott pattogott körülöttem, őt gyorsan visszaküldtem Apuhoz a garázshoz, Darcira rá a retipóráz. Próbáltam rá mérges lenni, de olyan szerencsétlen fejet vágott... megsajnáltam szegényt!
Ha kijutok vele a mezőre, felteszem a 10 méteres hosszút, és nekiállunk a behívás megtanulásának.

Könnyebb lesz majd az életünk plusz négy kerékkel, de erre még pár hetet várni kell. Remélem tényleg már csak hetek kérdése... Akkor aztán mehetnek a nagy séták, kirándulások, kutyabulik. De jó is lesz... csak tartanánk már ott!!

Lesz nekem egy szülinapom...

2011-02-18T12:33:00.002+01:00

Tudom, hogy ez a blog elsősorban a kutyáimról szól, és csak sokadsorban rólam, de ezt muszáj megosztanom.
Szóval, mivel másik goldent már nem kérhetek szülinapomra (ami majd csak júniusban lesz), hiszen abból már megtaláltam a sajátjaimat, ajánlok helyette másik alternatívát...
Ez is én vagyok... nagyonnagyon! ♥

szívesen megosztom a linket, ha valaki meg akar vele lepni szülinapomra... vagy névnapomra... vagy karácsonyra... vagy hanukára... vagy csak úgy, mert megérdemlem! :P

Kínozódnak

2011-02-17T11:32:00.001+01:00

Már többször megkaptam emberektől, hogy mekkora egy nagy állatkínzó vagyok, hogy lakásban tartok kutyát. Ráadásul ekkorát. Ráadásul kettőt.
Én erre csak azt tudom mondani, szóljanak a kutyáimnak, hogy ők tulajdonképpen kínozódnak, mert eddig nem nagyon mutatták, hogy ellenükre van a kanapé meg a jó meleg szoba, a napi 4-5 sétával (saccperkábé 3 -3,5 óra mozgás) megspékelve.

Darcikám is azt hihette eddig, ez biza a kutyakánaán. Tegnap azt hiszem kissé megingott ebbéli hitében.
Eljött ugyanis az idő, hogy a srácok megkapják a szokásos spot-on adagjukat.
Én tényleg nem értem, miért utálják ezt ennyire, hiszen ez nem is fáj! Azt még valamennyire megértem, hogy a fül pucolásnál meg a szemkenőcsnél van egy kis hiszti, na de a spot-on felrakásnál!!!

Zóra is egy hiszti hercegnő, no de Darwin! Ő az igazi hiszti herceg!
Ha bármikor meglátja, hogy leülünk a földre, fél percen belül már az ölünkben van, kúszik, mászik, bújik, mindegy, csak rajtunk fekhessen. Bezzeg tegnap egy millimétert nem volt hajlandó előrébb kúszni, hogy rátegyem a spot-ot.. Persze nagy nehezen lebirkóztuk, és elkezdtem a marjára rakni a spot-ot, miközben szabotázs gyanánt állandóan forgatta a fejét, majd hanyatt vágta magát a büdös dögje! De én vagyok az erősebb, felkerült a spot! He-he!
A háttérből meg Zozi leste a történéseket, remélve, hogy ő kimarad a szórásból. De nem maradt!
Mondják ő már rutinos, tudja, hogy minél kevesebbet ficánkol, annál hamarabb szabadul.

Ilyen tortúrák után jó fél óráig egyik ebem se volt hajlandó előbújni, de aztán nagy kegyesen megbocsájtották a válogatott kínzásokat, és kegyeskedtek felmászni a kanapéra mellém.
Még az a szerencse, hogy ilyen megbocsájtó kutyáim vannak! :D

Nyolcan egy ágyban

2011-02-15T14:51:00.003+01:00

Hétvégén Szilvit költöztettük az új otthonába. Mivel ez egészhétvégés meló, én is beköltöztem vele a mézeskalács házikóba... ideiglenesen a hétvégére.
Ideális esetben mindkét ebet vittem volna magammal, de Darcimat még nem akartam ilyen stressznek kitenni (még csak 3 hete falkatag), meg ugye a srácoknak se lett még bemutatva. Így csak Zozikám jött velem.
Fájt is a szívem a kis pöcsösért (mondanám, hogy tökös, de ugye az nincs neki... :) ), hogy otthon kell hagynom, hiába tudtam, hogy Bogi (tesóm barátnője) megy át hozzá, délután meg megy le Nagyimhoz vidékre.
Szegény pénteken ki is volt akadva az elmondások szerint, de vasárnapra már kutya baja volt. Azért megszívatott bosszúból... de erről majd később.

Szóval pénteken átcihőltük a cuccokat a XVII. kerületből Vecsésre. Szilvi ugyanis vecsési lyány lett. :)
A házikó tényleg nagyon édes, a kert óriási, az elrendezés is jó, messze sincs (12 km tőlünk, kb 20-25 perc alatt oda lehet érni), talán csak a konyha az egyetlen gyengepontja. De annyi baj legyen.
Este 10 órára végre bekerült minden, aminek be kellett kerülnie, kivéve a foteleket meg a dohányzóasztalt, és néhány dobozt, ami a teraszon landolt. A nagyszobában majdnem plafonig álltak a dobozok, kék és fekete feneketlen zsákok, amik ki tudja mit rejtettek. (Mondjuk mumifikált békatetemet???? Igaz Szilvi??!!!) :))))

Zozika így szereti Szilvit! ♥

Ekkor úgy döntöttünk, a dobozok helyett inkább a Jägeres üvegeket nyitogatjuk, koccintásképp, a csöppnyi konyha padlóján a kutyafekhelyeken ücsörögve (mert ülőalkalmatosság még nem volt).
Én mondjuk csak szállítottam a Jägert, inni nem ittam, maradtam a habzó bornál.
Hajnali háromkor, jókedvűen és enyhén becsiccsentve tértünk nyugovóra, azzal az eltökélt szándékkal, hogy másnap megszüntetjük a káoszt.
Persze a káosz csak félig szűnt meg, de szombat estére már egészen élhető állapotba hoztuk a nappalit. Sőt, még a falat is megláttuk, amiről kiderült, hogy sárga. És az is kiderült, hogy ez csak nekem volt újdonság.

Ebeket nem rázta meg a költözés, jókat rohangásztak a kertben, a szomszéd kutya legnagyobb bánatára (az állandóan hörögve rontott a kerítésnek, amikor a mieink kimentek) és nagyokat szunyáltak a házban.
Zórám kifejezettem élvezte a srácok társaságát, azt meg pláne, hogy csak ketten vagyunk.
Az pluszban tetszett neki, hogy egész hétvégén üldözhette imádatával Szilvi fehér cicáját, Bászetet. :))
Folyton ment utána mindenhová, ha Bászti felugrott valahová, leült és feszült figyelemmel bámulta, sőt, még nyüszögött is neki! ♥ Bászti meg hízelgett neki, dörgölőzött hozzá.... édesek voltak. Kellene neki egy kiscica.... ;-)


Zozikám térül-fordul :)

Szombat este egy üveg spanyol bor után fáradtan dőltünk az ágyba, ahol másnap reggel nyolcan ébredtünk.
Jelentem, a szabvány francia ágyban simán (azt mondjuk nem állítanám, hogy kényelmesen) elfér két ember, négy kutya (ebből három retriever) és két macska. :)))))))
Nekem jutott a szőke brigád, Donó a lábamat melegítette, Zóra az oldalamat. :)))

River, a fekete démon

Most lehet, hogy sokan megbotránkoznak, hogy a kutyákkal egy ágyban alszunk, de nekem ez semmi extra.
A kutyák tiszták, nem bolhásak, miért ne aludhatnának az ágyban? Egy idő után úgyis lemásznak, mert már túl puha nekik, de én speciel szeretem magamhoz ölelni a kutyámat elalváskor. Olyan, mint egy nagy plüsskutya! :P

Donciii!!! ♥

Vasárnap reggel végre kijutottunk a mezőre! Srácoknál boldogság a köbön, rohangálás ezerrel. Nem is rontottuk el a mókát, hagytuk őket élvezkedni!
Bubikáról rettentő sok kép készült, nagyon fotogén volt a lelkem, mint mindig!

Persze bepróbálkoztunk az elmaradhatatlan csoportképpel... több kevesebb sikerrel! :P

Ez tök jó lett volna, ha Szilvi nem vágna ilyen hülye fejet... :P


'River üljél má' le!'

River bomlasztja az egységet


Zozi szökik...

Éééés... csoportkép!


Faaprító kisiparos

Ezt Nektek! - Bubi véleményt nyilvánít

Fijjúúúk!

Zozka közeledik

♥

2011-02-10T20:57:00.002+01:00

1 % esély

2011-02-08T12:03:00.000+01:00

Hamarosan elérkezik az adóbevallás ideje, amikor minden adózónak lehetősége van, hogy adója 1%-át valamely egyesületnek vagy alapítványnak ajánlja fel.

A Retriever Rescue Fajtamentő Egyesület még 2 évig nem jogosult arra, hogy önállóan 1%-ot gyűjthessen, viszont ez a lehetőség olyan anyagi hátteret biztosít számukra, ami nélkül munkájuk ellehetetlenülne.
A 2011-es évben a Golden Retriever Kör segítségével gyűjtjük a támogatók által felajánlott 1%-ot. A két szervezet között írásos szerződés született, amit itt lehet megnézni.

A Golden Retriever Kör a felajánlott 1% teljes összegével a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesületet támogatja.

A megjelölendő szervezet: Golden Retriever Kör
A megjelölendő adószám: 18682104-1-13

(csak halkan megjegyzem, a bal szélen Darwinom figyel, mint reklámarc :))), a többiek balról jobbra Bonifác, Frodó és Misu és kisgazdija)

Tavaszodunk

2011-02-07T12:28:00.002+01:00

Nem csak a blog, de a kert is tavaszodik. Vasárnap reggelre előbújt a tavasz első hírnöke, egy édespici hóvirág! (na jó, lehetséges, hogy nem vasárnapra bújt elő, csak én vettem akkor észre... illetve én csak fotóztam, Éccsapa hívta fel rá a figyelmemet).

Egyenlőre süt a nap, csiripelnek a madarak, és nem kellett három vastag pulcsit felhúznom a reggeli sétához... a hírek szerint azonban a hét közepétől jön megint a hideg meg a mínusz...brrrr!! Tavaszt akarok!!!!

Hétvége nyugiban telt, ebek elvoltak egymással, ugatták a lovasokat, szaglásztak a kertben, döglöttek a kanapén. Pénteken Darcit is leregisztráltattuk a dokinál, már csak a bilétáját várom. Zóra kapott még egy antibigyó szurit, biztos ami biztos alapon, már csak kenegetni kell a sebét.
Persze a páros megint bezsebelt egy adag dicséretet a váróban, majd szépen le is labradorozták őket... no comment, én már belefáradtam magyarázni...
Doki után benéztünk a Fressnapfba is, srácok kaptak jutifalit, és mindenki választhatott magának egy játékot. Hát, Darwin ha tehette volna, a játék helyett inkább egy nagy zsák kaját kért volna, ezért neki én választottam egy bütykös piros lasztit, Zóra meg hozott egy csörgő fejű, teniszlabdatestű zsiráfot.
Utána kocsiba be, irány vidék!

Szombaton a szép időre való tekintettel rögtönzött fodrászszalont nyitottam, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy Darwint megfosztom egy pár kiló szőrtől. Csak azt felejtettem ki a számításból, hogy a célszerszámokat (furmit, kétsoros gereblyét, ollót) otthon hagytam, így kénytelen voltam egy darab bontófésűvel beérni. Persze Darwinnak nem akaródzott fésülődni, ellenben Zorkám szíves-örömest vállalta a szerepet, így először ő szépült meg (már ha ennél még lehet szebb ♥), aztán a fiatalember.
Lassacskán alakul a bundája, bár a meló nagy részét Saci végezte el, nekem már csak a fazonigazítás marad. :D
Alig várom már, hogy végre eljussunk kozmetikushoz, és igazából rendbeszedjék.
Vasárnap pedig rögtönöztem ebeknek egy kis különfoglalkozást, néhány virsli társaságában.
Durcikám a 'Maradj!' értelmét igyekezett elsajátítani. Az 'Ülsz!' és a 'Hozzám!' egész takarosan megy, a fekvést a könyöke miatt nem erőltetem.
Zozinak azért ennél pöppet nehezebb dolga volt, de ő is nagyon lelkesen csinálta!! :)))

Készültek képek is, közös sajnos még mindig nem, azt Darci bojkottálta.
Zozikám persze már úgy pózol, mint egy manöken, kameraérzékeny a drága!
Néha olyan fejeket tud vágni, hogy én csak kuncogok a kamera túloldalán. :))

Az elmélázó

A lenéző utálós

A szegény szerencsétlen kutya ábrázat

Na, azért csak sikerült igazi Zórababás képet is csinálni! ♥

A nap legnagyobb részét persze most is a házban töltötték, felváltva a kanapén vagy a fotelban szenvedve. :)

Zozi szenved:

Durci szenved:

Malut pedig mindez cseppet sem izgatta fel :D

Alakul a molekula

2011-02-04T12:30:00.002+01:00

Gondoltam, ha már így megváltoztak a családi körülményeink, változzon ehhez igazodva a blog is.
Felkerültek a már régen elkezdett, de eddig befejezésre nem kerülő oldalak is (gyanítom, fognak még változni...), és hát kizöldültünk, kérem szépen.
Testületileg úgy határoztam, itt az ideje tavaszodni!
Ennek fényében zöldült a blog, cserélődtek a betűtípusok, lett egy-két új funkció, és ha sikerül az ebekről jó közös képet lőni, egyszer talán lesz széép, fényképes fejlécünk is.
Addig ez van, ezt kell szeretni. Vagy sem. :))

Vidéki rokonok

2011-01-31T11:24:00.001+01:00

Szánom-bánom, mostanában nem sokat blogoltam, mióta duplakutyás lettem.
Mentségemre legyen szólva, a legtöbb időmet most az ebek töltik ki.
Darwint szoktatom a napi ritmushoz, a szabályokhoz, a környezethez, hozzánk, más kutyákhoz.
Zórababámnak ápolgatom a kis lelkét, hogy ne vegye zokon, hogy ketten vannak, ettől őt még ugyanúgy szeretjük (ha nem jobban).
Közben magamat is szoktatom az új helyzethez, hogy kétfelé oszlik a figyelem, a szeretet. Folyton bennem van a görcs, hogy mindkettőt ugyanúgy szeressem, hogy egyikőjük se szenvedjen hiányt semmiben.
Vajon mások ezt hogy csinálják?
Hogy lehet az embernek egyszerre két helyen a szíve???

Hétvégén megmutattuk az Ifiúrnak a vidéki rezidenciát... és a vidéki rokonságot, Nagyimat és Malut.
Persze Nagyim tartott az újabb négylábútól, okkal, hiszen anno Malu és Zozikám kapcsolata kornátsem indult felhőtlenül.

De Darwin beváltotta a hozzá fűzött reményeket, rögtön egy hullámhosszra került Maluval, és Nagyimat is levette a lábáról. A telek nagyon tetszett neki, a kert, a szagok, a hangok. A házban először kicsit bátortalan volt, de ez hamar elmúlt.
A kifele menet nagyon jól ment, a befelével akadtak még problémák.
A többiek ugye már tudják, hogy az ajtó vagy résnyire nyitva van és csak be kell lökni, vagy különböző módokon a tudtunkra kell juttatni, hogy be akarnak jönni. Malu általában 'kopog' (megkocogtatja az ajtót), Zozikám meg vakkant. Darwin viszont csak állt az ajtó előtt és várt... és várt.... akkor is, ha résnyire nyitva volt.

Egyébként azt hiszem, sikerült totálisan elrontanunk... Csak egyszer engedtem fel a kanapéra, onnantól egész hétvégén le se lehetett tuszkolni róla. Cselesen csinálja, mert először csak jön, dugja a fejét simire, aztán egy láb a kanapén, majd még egy, és zsupsz, már fenn is van! Ebben a műveletben az sem zavarja, ha valaki (történetesen én) már fekszik a kanapén, ő akkor is mászik, és túúúúr kifelé mindneki mást!
Persze ha gonosz módon letessékelem, és kőszívűen figyelmen kívül hagyom a kivert kutya ábrázatát, besértődik. Durci-Darcy! ♥

Zozikám egyenlőre a sértődős fázisban van. Remélem hamar túllendülünk ezen, és áttérünk a 'le nem szállunk a másikról' fázisra. Darwin is egyre jobban kezdi értei, mit akar tőle Zozi. Már nem veszi támadásnak, ha Zozikám pattog körülötte, vagy morogva-ugatva játékra hívja. Vannak köztük még súrlódások, de alakul, mint púpos gyerek a prés alatt.

Déjà vu

2011-01-24T14:05:00.001+01:00

Szombaton déjà vu érzésem volt. Ugyanaz a gyomorszorító aggódás, ugyanazok a kételyek gyötörtek, mint egy nap híján két és fél évvel ezelőtt. Akkor hoztuk haza Zórámat. Most pedig a legújabb családtagért, Darwinért indultunk.
A többit már tudjátok! :-)

Azóta éljük a duplakutyás életet. Nem mondom, kicsit furcsa. Nekik is, és nekem is. Hogy ketten vannak, hogy kétfelé oszlik a figyelem és a szeretet. Zórám talán egy kicsit sértődött is, de idővel majd megbékél az új helyzettel. És remélem meg is szeretik majd egymást.
Egyenlőre még mindketten tartózkodóak, Zóra játszana, Darwin meg még nem tudja, hogy nála ez a játék.
Meg ugye, szegény Darwinnak a könyökdiszplázia sem könnyíti az életét. Kicsit nehezen áll föl hosszabb fekvés után, és a mozgása is szögletes (kábé mint a billenős kocsi), de mindezt már akkor is tudtuk, amikor elhatároztuk: ő lesz a második.

Tudom, tudom, mindenhez idő kell. Andi is megnyugtatott, hogy Guba három hétig szomorú és féltékey volt Lilire, most meg... elválaszthatatlanok.

Darwin egyébként tünemény, igazi szeretetgombóc. Bár egy kicsit szakadt a drágám, de pár hónap múlva rá se fogtok ismerni, úgy kikupálom a srácot! :P Referenciának ott van Zozikám, aki Saci szavaival élve az 'egyk legcsúnyább golden, volt, akit mentettek'. Hát szó, mi szó, tényleg nem volt egy show-kutya... de nekem akkor is ő volt a legszebb... Most meg ugye, gyönyörűség!!! (kicsit elfogult vagyok, na!)

Köszönöm mindenkinek, aki velünk örült, aki biztatott minket, nagyon drágák vagytok!
Kimondhatatlanul jól estek a kedves szavaitok, jó egy ilyen csapat részese lenni, mint az RR kutyások! :-)
Köszönet az RR-nek és Sacinak, aki nekünk adta a PiciPasit.
És persze Szilvinek... ezt nem kell magyaráznom!! :-))))

Szilvi Fieber Tudjátok, örülök, hogy részese lehettem a nagy találkozásnak!
Zsú...Megéltünk mi mindent,jót-rosszat egyaránt, és ez a nap életem legszebb napjai között van!Már mikor először megláttad a "Pici Pasit!",beleszerettél, tudom, mert ahogy én is megláttam,bevallom, én is.Szerintem Titeket egymásnak teremtettek!Pedig tudod, hogy nálam kritikusabb ember,kevés van... Ma két dolgot láttam a szemedben: boldogságot,amit kívánok, kísérje végig az életed, és mérhetetlen aggodalmat.Cica...megcsinálod!Jó Gazdija leszel mindkettőjüknek és mind a kettőt NAGYON fogod szeretni!Ők már most imádnak Téged!Minden simán megy majd!
A srácok epekedve várják a találkozás, és én is!

Nagycsalád :)

2011-01-22T16:19:00.000+01:00

Darwin, a legújabb családtag :)

A cél meg az eszköz

2011-01-21T12:02:00.001+01:00

A cél: egy boldog, egészséges Eb
Az eszköz: hülyét csinálni magamból az egész környék előtt

Csak hogy Ti is értsétek az előbbi felsorolást, íme a sztori hozzá.
Szerda reggel dokinál kezdtük a napot Ebbel. No semmi komoly, csak a Nobivac KC-t kapta meg, a szombati napra való tekintettel ( na ez itt most magyarázatra szorulna, de nem lövöm le a poént... majd később ).
Gondoltam, ha már ott vagyunk, megkonzultálom dokival, vajon milyen indíttatásból nyalogatja mostanában olyan gyakran Eb a hátsó fertályát. Mellesleg azt is megjegyeztem, hogy a fiúk meg úgy rá vannak kattanva, hogy ha nem tudnám, hogy ivartalanítva van, azt hihetném, tüzeléshez készül. Donó és River szabályosan összeveszett rajta, kié legyen a nő! :-D

Doki megnézte, és kiadta a házi feladatot: pisiminta kell tőle a laborba.
Persze rögtön elkezdtem agyalni, hogy lehetne ezt úgy kivitelezni, hogy lehetőleg a dolog az üvegben landoljon és ne rajtam. Végül arra jutottunk, hogy egy laposabb, de peremmel rendelkező műanyag doboz, amit a kritikus pillanatban Eb feneke alá tolunk megfelel a célnak. Gondoltuk mi.

Az első próbálkozás persze kudarccal végződött, egyrészt mivel Zóra jó 10 méterre tőlem állt neki elvégezni az elvégezendőt, másrészt olyan mélyre sikerült lekuporodnia, hogy nem fért be a hátsója alá a doboz. Itt feladtam. Este már még kevesebb az esély a sikerre, ráadásul ha nem muszáj, nem tárolnám a 'cuccot' egész éjszaka.

Ma reggel úgy indultam neki, hogy most vagy soha. Logikusan nézve a jövő hetem egy bizonyos oknál fogva így is elég zűrös lesz, plusz ugyanezen ok miatt dolgozni sem megyek, vagyis nem tudom csak úgy bedobni a dokinak a mintát munkába menet (doki rendelője egy megállónyira van a melóhelytől). Vagyis kisebb gondom is nagyobb lesz a pisiszerzésnél.
Felszerelkeztem egy kisebb dobozzal és uccu neki. Az első kísérlettel most is felsültem. Korán tettem alá a dobozt, így dolga végezetlenül felállt és ott hagyott. Ezután jó 20 percet korzóztunk a kisparkban, persze hogy nem akart pisilni. Már majdnem feladtam, amikor végre valahára nekikucorodott. Ezúttal ügyes voltam, és nem siettem el, aminek a jutalma a kis dobozomban landolt ( ez azért leírva elég morbid... :-) ).
Most már csak el kellett juttatnom az értékes nedűt a dobozból egy műanyag üvegcsébe. Tölcsér és anélkül, hogy a kezemre vagy a földre folyatnám.
Ez persze engem ismerve komoly kihívás.... de csodával határos módon sikerült!!!
Repkedve a boldogságtól és dagadva a büszkeségtől, hogy ezt is megcsináltam, jól rácsavartam a kupakot, betettem egy zacsiba, majd a zsebembe. Mindeközben a körülvevő házakból mintegy húsz lakó nézett csak elmebetegnek, perverznek vagy egyszerűen csak hülyének.

Na de ugye a cél szentesíti az eszközt... avagy a kutyámért minden gondolkodás nélkül hülyét csinálok magamból! :-D

Már csak.... ;-)

2011-01-19T12:12:00.000+01:00

Már csak hármat kell aludni és.... majd meglátjátok! ;-)

A Dzsuvás Josie - effektus

2011-01-11T13:08:00.001+01:00

Van egy film, a Drew Barrymore főszereplésével készült 'Never Been Kissed' (magyarul az igen elmés 'A bambanő' címet kapta). A főhősnő Josie-t csúfolták a gimiben Dzsuvás Josie-nak.

Nos, a tegnapi napon Zórám kiérdemelte ezt a becses megszólítást! :)

Ebben a nagyon szép, cuppogós-saras időben amúgy sem lehet megúszni egy kisebb sétát sem alapos alvázmosás nélkül, de tegnap piciny ebem erre is rátett egy lapáttal.
Persze 'bűntárs' is akadt, Rocky személyében. Majd másfél órát játszottak, birkóztak a parkban, aminek persze meg is lett az eredménye:

Ezzel a megmozdulásával nyert is egy utat a fürdőkádba! Körülbelül 10 perc intenzív zuhanyzás után előkerült Zozika is a sárréteg alól. :)
Persze jól besértődött rajta, mert ugyan szereti a vizet, de nem azt, amihez kádba kell szállni és a tusolóból jön. Kőszívű gonosz gazdi azért betessékelte, amihez Zozika természetesen naaagyon bánatos és világfájdalmas pofát vágott. Fürdés után pedig elvonult durcázni a kanapéra!

Azért a vacsorára kifáradt a konyhába, de az este hátralévő részét a kanapén duzzogva töltötte.
Lefekvéskor pedig átvonult a kosarába, és ott folytatta a duzzogást, amíg álomba nem szenderül! :)


Helykihasználás :)

Ezek még régebbiek, de így szereti a kosárkáját! :)

Gasztrománia

2011-01-10T12:37:00.000+01:00

Köztudott rólam, hogy a kutyák mellett van még egy (pár) szenvedélyem: a sütés-főzés.
Elsőre persze senki ki nem nézné belőlem, hogy a zacskós levesen túl is terjed a főzőtudományom, és abba még senki nem halt bele. Pedig igen. Sőt! Mostanában áteveztem a gasztronómia számomra eddig idegen vizeire: kutya-főzés! :)

Neeem, nem kutyát főzök, hanem a kutyának! És jelentem, még él, és ízlett neki!
Zozikám alapjáraton szárazat kap, ha szükséges túróval, olajos hallal, maradék sült csirkével, sárgarépával, ilyenekkel.
Néha viszont, ha kapok megfelelő alapanyagokat, mint a hétvégén, akkor a boszorkánykonyhában összeütök neki valami ínycsiklandozót.
Jelen esetben kacsaszívet kaptam, amiből a hentesnél fellelhető összes készletet felvásároltam, otthon pedig szépen kiporciózva lefagyasztottam. Egy adagot meghagytam és tegnap elkészítettem Ebnek.

Semmi ördöngősség: került a fazékba sárgarépa, fehérrépa, néhány gerezd fokhagyma, barna rizs és zab, egy fél erőleves kockával. Ezt az egészet szépen föltettem rotyogni, és Zóra figyelő szemei mellett szépen össze is főtt!
Aztán már csak meg kellett várni, amíg kihűl, és egy kis táppal keverve már mehetett is a tálba!
Mit mondjak, szép fényesre lett polírozva a fémtál! :P Eddig még egy kutya se panaszkodott a főztömre!

A maradék letakarva megy a hűtőbe, a hétre készen is van a vacsora! Bon appetit! :)

Kis esti séta

2011-01-07T12:08:00.000+01:00

Tegnap szokásunkhoz híven megnéztem a Híradó első perceit, aztán irány a séta.
Ház előtt összeszedtük Daisy-t, a két emelettel feljebb lakó golden-spániel-beagle kislányt és gazdáját, és uccu neki a parkba.
Mivel Daisy még nem behívható, a kutyafuttatóban engedtük el őket, had induljon a hancúr. Daisy már eléggé megszokta Zóra játékstílusát, így nem lepi meg, amikor hirtelen felborítják és csúszik jó fél métert a havon.
Sőt, a kis rafkós bebújik a pad alá, és onnan csattogtatja a kis fogait. Nagyon cuki! :)

Már lent voltunk egy ideje, amikor a távolban feltűnt egy erősen goldenre hajazó eb, de nem ismertem fel, ki lehet. A környék nem hemzseg a goldenektől, így szinte kivétel nélkül az összeset ismerjük személyesen is. Van Barney, az 1 éves fiúcska, Bogár, aki még csak fél éves kisgombóc, Jacky a 12 éves öregúr és Rocky, Zóra nagy haverja, akit már nagyon régen nem láttunk. Meg ugye Zozika.

Néztem, néztem, gúvasztottam a szemem... ki lehet ez a kutya? Barney sokkal világosabb, Bogár ugye még kicsi, Jacky nem hempereg így a hóban hajlott korára való tekintettel, Rocky-t meg rég nem láttuk... talán még is ő? Elég feltűnő sötét arany színe van... és ahogy közeledett, igeeeen, Rocky az!!!

Jött mindkét félről a nyüszögés, örömködés, Zóra azonnal ejtette szegény kis Daisy-t, onnantól csak Rocky volt a fontos. A viszontlátás örömére el is felejtkeztünk az óráról, és a végén 9-kor keveredtünk haza. Ez ugye, akárhogy is számolom csak 2 és fél óra!!
Hazaérve gyors vacsi, és irány az ágy. Nem kellett altatni egyikünket sem! :)